43:1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.
43:2 És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.
43:3 És felele nĂ©ki JĂşda, mondván: Erõsen fogadkozĂ©k az a fĂ©rfiĂş, mondván: SzĂnem elĂ© ne kerĂ»ljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.
43:4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;
43:5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyĂĽnk, mert az a fĂ©rfiĂş megmondá nĂ©kĂĽnk: SzĂnem elĂ© ne kerĂ»ljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.
43:6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?
43:7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?
43:8 És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.
43:9 Én leszek kezes Ă©rette, az Ă©n kezembõl kĂ©rd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, Ă©s elõdbe nem állĂtom õt, mind Ă©ltig bĂ»nös legyek elõtted.
43:10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.
43:11 És monda nĂ©kik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan Ăgy [kell lenni,] akkor ezt cselekedjĂ©tek: Vegyetek e föld válogatott gyĂĽmölcseibõl a ti edĂ©nyeitekbe, Ă©s vigyetek ajándĂ©kot annak a fĂ©rfiĂşnak; egy kevĂ©s balzsamot, egy kevĂ©s mĂ©zet, fĂ»szerszámokat, mirhát, diĂłt, mandulát.
43:12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.
43:13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.
43:14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.
43:15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt.
43:16 A mint meglátá JĂłzsef õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjĂ©nek: Vidd be azokat az embereket a házba, Ă©s ölj barmot, s kĂ©szĂtsd el, mert velem ebĂ©delnek ez emberek [ma] dĂ©lben.
43:17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.
43:18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.
43:19 És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.
43:20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni.
43:21 És lõn mikor Ă©jjeli szállásra jutánk Ă©s kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ĂmĂ© mindenikĂĽnknek pĂ©nze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pĂ©nzĂĽnk teljes mĂ©rtĂ©ke szerint; Ă©s visszahoztuk azt magunkkal.
43:22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.
43:23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.
43:24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.
43:25 Ă•k pedig elkĂ©szĂtĂ©k az ajándĂ©kot mire JĂłzsef dĂ©lben megjöve; mert megĂ©rtettĂ©k vala, hogy ott ebĂ©delnek.
43:26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.
43:27 És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?
43:28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.
43:29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!
43:30 Akkor elsiete onnan JĂłzsef, mert felgerjede szĂve az õ öcscse iránt, Ă©s erõlteti vala a sĂrás; bemĂ©ne azĂ©rt szobájába, Ă©s ott sĂra.
43:31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.
43:32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.
43:33 Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.
43:34 Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase