49:1 Az Ammon fiai felõl ezt mondja az Úr: Nincsenek-é Izráelnek fiai? Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az õ népe miért lakik annak városaiban?
49:2 AzĂ©rt ĂmĂ© eljõnek a napok, azt mondja az Ăšr, Ă©s harczi riadĂłt hallatok Rabbában az Ammon fiaival, Ă©s romhalommá lesz, Ă©s leányai tĂ»zzel Ă©gettetnek meg, Ă©s Izráel birtokolja azokat, a kik [most] õt birtokolják, azt mondja az Ăšr.
49:3 OrdĂts Hesbon, mert elpusztĂttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sĂrjatok Ă©s futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai Ă©s fejedelmei is vele egyĂĽtt.
49:4 Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bõsĂ©gĂ©vel, engedetlen leány, a ki az õ kincseiben bĂzik [Ă©s ezt mondja:] Kicsoda támad ellenem?
49:5 Ímé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felõl, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyûjtse az elszéledteket.
49:6 De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.
49:7 Ezt mondja a Seregek Ura Edom felõl. Nincs bölcsesség többé Témánban? elveszett-é a tanács az értelmesektõl? hiába valóvá lett-é az õ bölcsességök?
49:8 Fussatok, forduljatok, rejtõzzetek el mĂ©lyen DĂ©dán lakosai, mert Ézsau veszedelmĂ©t hozom õ reá az õ megfenyĂttetĂ©sĂ©nek idejĂ©n.
49:9 Ha szõlõszedõk törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha Ă©jjeli tolvajok: pusztĂtanak, a mĂg nĂ©kik tetszik.
49:10 Bizony Ă©n mezĂtelennĂ© teszem Ézsaut, titkait kijelentem, Ă©s el nem rejtõzhetik, magva elpusztul, Ă©s atyjafiai Ă©s szomszĂ©dai sem lesznek.
49:11 Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.
49:12 Mert azt mondja az Úr: Ímé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.
49:13 Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.
49:14 HĂrt hallottam az ĂšrtĂłl, Ă©s követ kĂĽldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: GyĂ»ljetek össze, induljatok ellene, Ă©s keljetek fel a harczra,
49:15 Mert ĂmĂ©, kicsinynyĂ© teszlek tĂ©ged a nemzetek között, Ă©s az emberek között Ăştálatossá.
49:16 A te könnyelmĂ»sĂ©ged csalt meg tĂ©ged Ă©s a te szĂved kevĂ©lysĂ©ge, a ki a sziklák hasadĂ©kaiban lakol, [Ă©s] elfoglaltad a halmok tetejĂ©t. Ha olyan magas helyen rakod is fĂ©szkedet, mint a saskeselyĂ», onnĂ©t is lerántalak tĂ©ged, azt mondja az Ăšr.
49:17 És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.
49:18 A mint Sodomának és Gomorának és az õ szomszédainak elsüllyedésekor [volt], azt mondja az Úr, ott sem lakik [több ]ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.
49:19 Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdõségébõl az örök[zöld] legelõre, de hamarsággal kiûzöm õt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?
49:20 Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felõl, és az õ gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felõl. Bizony elhurczolják õket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyûködik rajtok a saját legelõjök.
49:21 Az õ romlásuk zajától megrendült a föld, az õ kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.
49:22 ĂŤmĂ©, feljõ mint saskeselyĂ», Ă©s repĂĽl Ă©s szárnyait szĂ©tterjeszti Boczrán: Ă©s Edom vitĂ©zeinek szĂve olyan lesz az napon, mint a vajudĂł asszony szĂve.
49:23 Damaskus felõl: MegszĂ©gyenĂĽlt Emát Ă©s Arphád, mert gonosz hĂrt hallottak, Ă©s remegnek, mint a háborgĂł tenger, a mely nem nyughatik.
49:24 Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg õt, mint a szûlõ asszonyt.
49:25 Miért is nem marad ki a dicsõséges város, az én örömömnek városa?
49:26 De elhullanak az õ ifjai is az õ utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.
49:27 És tüzet gyújtok Damaskus kõfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.
49:28 KĂ©dárnak Ă©s Házornak országai felõl, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Ăšr: Keljetek fel, menjetek fel KĂ©dárra, Ă©s pusztĂtsátok keletnek fiait.
49:29 Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörül!
49:30 Fussatok el, igen siessetek, rejtõzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.
49:31 Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujok, sem zárjok nincsen, egyedül laknak!
49:32 Tevéik prédává lesznek, és az õ sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom õket, e nyirott üstökûeket minden szél felé, és minden oldal felõl veszedelmet hozok reájok, azt mondja az Úr.
49:33 És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.
49:34 Az Úr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felõl, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:
49:35 Ezt mondja a Seregek Ura: ĂŤmĂ©, Ă©n eltöröm az Elám kĂ©zĂvĂ©t, erejĂ©nek zsengĂ©jĂ©t.
49:36 És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom õket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei.
49:37 És megrettentem Elámot az õ ellensĂ©gei elõtt Ă©s az õ lelköknek keresõi elõtt, Ă©s veszedelmet hozok reájok, az Ă©n felgerjedt haragomat, azt mondja az Ăšr, Ă©s utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, mĂg meg nem emĂ©sztem õket.
49:38 És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr:
49:39 De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase