12:1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek [is] veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hûtlenkedõk?
12:2 Beplántálod õket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyĂĽmölcsöt is teremnek; közel vagy te az õ szájokhoz, de távol vagy az õ szĂvöktõl!
12:3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, Ă©s megvizsgáltad irántad valĂł Ă©rzĂ©semet: szakĂtsd kĂĽlön õket, mint a mĂ©szárszĂ©kre valĂł juhokat, Ă©s kĂ©szĂtsd õket a megölĂ©snek napjára!
12:4 Meddig gyászoljon a föld, és [meddig] száradjon el minden fû a mezõn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!
12:5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És [ha csak] békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?
12:6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: õk is hûtlenül bántak veled; õk is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
12:7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
12:8 Az Ă©n öröksĂ©gem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdõben; ordĂtva támadt ellenem; ezĂ©rt gyĂ»lölöm õt.
12:9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem [gyûlnek-]é ellene madarak mindenfelõl? Jõjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
12:10 Sok pásztor pusztĂtotta az Ă©n szõlõmet, taposta az Ă©n osztályrĂ©szemet; az Ă©n drága öröksĂ©gemet sivatag pusztává tettĂ©k!
12:11 Pusztává tettĂ©k, felĂ©m sĂr, mint puszta! ElpusztĂttatik az egĂ©sz föld, mert nincs senki, a ki eszĂ©re tĂ©rjen.
12:12 A pusztában levõ minden magaslatra pusztĂtĂłk Ă©rkeznek, mert az Ăšr fegyvere emĂ©szt a föld egyik szĂ©lĂ©tõl a föld másik szĂ©lĂ©ig; senkinek sem lesz bĂ©kessĂ©ge.
12:13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, [de] nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.
12:14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felõl, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom õket az õ földükbõl, és Júda házát [is] kigyomlálom közülök!
12:15 És azután, ha majd kigyomlálom õket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom õket, kit-kit az õ örökségébe, és kit-kit az õ földére.
12:16 És ha megtanulják az Ă©n nĂ©pemnek utait, Ă©s az Ă©n nevemre eskĂĽsznek [ilyen mĂłdon:] Él az Ăšr! a mint megtanĂtották nĂ©pemet megeskĂĽdni a Baálra: akkor felĂ©pĂĽlnek majd nĂ©pem között.
12:17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase