32:1 Az a szó, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendõ a Nabukodonozor tizennyolczadik esztendeje.
32:2 És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcznek pitvarában, a mely a Júda királyának házában vala.
32:3 Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be õt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az Úr: Ímé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt?
32:4 És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezébõl, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.
32:5 És Babilonba viszi SedĂ©kiást Ă©s ott lesz mindaddig, mĂg meg nem látogatom õt, azt mondja az Ăšr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jĂł dolgotok.
32:6 És monda Jeremiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván:
32:7 Ímé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezõmet, a mely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.
32:8 Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezõmet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez.
32:9 Azért megvevém Hanameéltõl, az én nagybátyámnak fiától a mezõt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust.
32:10 És beĂrám levĂ©lbe Ă©s megpecsĂ©tlĂ©m, Ă©s tanĂşkat is állĂtĂ©k, Ă©s megmĂ©rĂ©m a pĂ©nzt mĂ©rlegen.
32:11 Ezután kezembe vevém a vétel felõl való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges [levelet ]is.
32:12 És a vĂ©tel felõl valĂł levelet odaadám Báruknak, a NĂ©ria fiának, a ki Mahásiás fia vala, HanameĂ©lnek, az Ă©n nagybátyám [fiá]nak szemei elõtt, Ă©s a tanĂşk szemei elõtt, a kik be valának Ărva a vĂ©tel felõl valĂł levĂ©lbe, mindama jĂşdaiak szemei elõtt, a kik ĂĽlnek vala a tömlöcz pitvarában.
32:13 És parancsolék Báruknak azok szemei elõtt, mondván:
32:14 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.
32:15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezõket és szõlõket fognak venni e földön.
32:16 És könyörgék az Úrnak, miután odaadám a vétel felõl való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván:
32:17 Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elõtted!
32:18 A ki irgalmasságot cselekszel ezerĂziglen, Ă©s a ki az atyák bĂ»néért az õ fiaik keblĂ©ben fizetsz meg õ utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura!
32:19 Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetû, a kinek szemei jól látják az ember[ek] fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az õ útai szerint, és az õ cselekedeteinek gyümölcse szerint;
32:20 A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén [és] mind e napiglan mind Izráel [föld]én, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, a mint [ez] mai nap [is megvan.]
32:21 És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földébõl jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel.
32:22 És nékik adtad e földet, a mely felõl megesküdtél az õ atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet.
32:23 És bementek Ă©s birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szĂłdra, Ă©s nem jártak a te törvĂ©nyeidben, a miket parancsoltál nĂ©kik, hogy megcselekedjĂ©k, azokbĂłl semmit sem cselekedtek, azĂ©rt mind e gonoszt rájok borĂtottad.
32:24 ĂŤmĂ©, a sánczok a városhoz Ă©rnek, hogy bevegyĂ©k azt, Ă©s e város odaadatik a Káldeusok kezĂ©be, a kik megostromolják ezt fegyverrel, Ă©hsĂ©ggel Ă©s döghalállal. És a mit szĂłlottál, meglett, ĂmĂ© látod is.
32:25 És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezõt pénzen, és legyenek tanúid felõle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.
32:26 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
32:27 Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van- é valami lehetetlen nékem?
32:28 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.
32:29 És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tûzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.
32:30 Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim elõtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az õ kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr.
32:31 Mert csak bosszĂşságomra Ă©s bĂşsulásomra volt e város, attĂłl a naptĂłl fogva, a melyen Ă©pĂtettĂ©k azt, mind ez ideig, Ăşgy hogy el kell azt törlenem az Ă©n szĂnem elõl.
32:32 Az Izráel fiainak Ă©s a JĂşda fiainak minden bĂ»néért, a melyet cselekedtek, hogy felháborĂtsanak engem, õk magok, az õ királyaik, fejedelmeik, papjaik Ă©s prĂłfĂ©táik Ă©s JĂşda vitĂ©zei Ă©s Jeruzsálem polgárai.
32:33 És háttal fordultak felĂ©m Ă©s nem arczczal, Ă©s tanĂtottam õket jĂł reggel, Ă©s noha tanĂtottam õket, nem voltak kĂ©szek az intĂ©s befogadására.
32:34 Sõt az õ útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemrõl neveztetik, hogy megfertõztessék azt.
32:35 És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.
32:36 És most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, a mely felõl ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:
32:37 Ímé én összegyûjtöm õket mindama földekrõl, a melyekre kiûztem õket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom õket e helyre, és lakni hagyom õket bátorságban.
32:38 És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.
32:39 És adok nĂ©kik egy szĂvet Ă©s egy Ăştat, hogy mindenkor engem fĂ©ljenek, hogy jĂłl legyen dolguk, nĂ©kik Ă©s az õ fiaiknak õ utánok.
32:40 És örökkĂ©valĂł szövetsĂ©get kötök velök, hogy nem fordulok el tõlök Ă©s a velök valĂł jĂłtĂ©temĂ©nytõl, Ă©s az Ă©n fĂ©lelmemet adom az õ szĂvökbe, hogy el ne távozzanak tõlem.
32:41 És örvendezek bennök, ha jĂłt cselekedhetem velök Ă©s biztosan beplántálhatom õket e földbe, teljes szĂvvel Ă©s teljes lĂ©lekkel.
32:42 Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én õ felõlök mondok.
32:43 És vesznek [még] mezõt e földön, a mely felõl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, [és] odaadatik a Káldeusok kezébe.
32:44 PĂ©nzen vesznek mezõket, Ă©s beĂrják a levĂ©lbe, Ă©s megpecsĂ©telik, Ă©s tanukat állĂtanak a Benjámin földĂ©n, Jeruzsálem környĂ©kĂ©n Ă©s JĂşda városaiban, a hegyi városokban Ă©s a sĂkföldi városokban Ă©s a dĂ©l felĂ© valĂł városokban, mert visszahozom az õ foglyaikat, azt mondja az Ăšr.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase