4:1 Ha visszatĂ©rsz, Izráel, ezt mondja az Ăšr, hozzám tĂ©rj vissza, Ă©s ha eltávolĂtod a te Ăştálatosságaidat elõlem Ă©s nem ingadozol;
4:2 És [Ăgy] eskĂĽszöl: Él az Ăšr! hĂ»sĂ©gben, egyenessĂ©gben Ă©s igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, Ă©s benne dicsekesznek.
4:3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!
4:4 MetĂ©ljĂ©tek magatokat körĂĽl az Ăšrnak, Ă©s távolĂtsátok el szĂvetek elõbõreit, JĂşda fĂ©rfiai Ă©s Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyĂşladjon az Ă©n haragom, mint a tĂ»z, Ă©s olthatatlanul ne Ă©gjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.
4:5 Adjátok hĂrĂĽl JĂşdában, Ă©s hallassátok Jeruzsálemben Ă©s mondjátok, Ă©s kĂĽrtöljĂ©tek az országban; kiáltsátok teljes erõvel, Ă©s mondjátok: GyĂ»ljetek össze Ă©s menjĂĽnk be az erõsĂtett városokba!
4:6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felõl és nagy romlást!
4:7 Felkelt az oroszlán az õ tanyájábĂłl, Ă©s a nĂ©pek pusztĂtĂłja elindult; kijött helyĂ©bõl, hogy elpusztĂtsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.
4:8 Ă–ltözzetek azĂ©rt gyászba, sĂrjatok Ă©s jajgassatok, mert az Ăšr haragjának tĂĽze nem távozott el rĂłlunk!
4:9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a fõemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.
4:10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.
4:11 Abban az idõben azt mondják e nĂ©pnek Ă©s Jeruzsálemnek: SzáraztĂł szĂ©l [jõ] a magas helyekrõl a pusztában, az Ă©n nĂ©pem leányának Ăştján; nem szĂłráshoz Ă©s nem tisztĂtáshoz valĂł!
4:12 Erõs szĂ©l jõ onnan reám [is;] azĂ©rt hát ĂtĂ©letet mondok ellenök.
4:13 Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyûknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!
4:14 Jeruzsálem, tisztĂtsd meg szĂvedet a gonoszságtĂłl, hogy megtartassál! Meddig maradnak mĂ©g te benned a te bĂ»nös gondolataid?
4:15 Mert hĂrmondĂł szava hangzik Dán felõl, Ă©s Efraim hegyĂ©rõl vĂ©szhirdetõ.
4:16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Õrizõk jönnek messze földrõl, és kiáltoznak Júda városai ellen.
4:17 Mint a mezõnek õrizõi, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.
4:18 A te magad viselete Ă©s a te cselekedeteid szereztĂ©k ezeket nĂ©ked; ez a gonoszságod bizony keserĂ», bizony egĂ©sz a szĂvedig hatott!
4:19 Oh Ă©n belsõm, oh Ă©n belsõm! AlĂ©ldozom, oh Ă©n szĂvemnek rekeszei! Háborog a szĂvem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad Ă©n lelkem a kĂĽrt szavát, a harczi riadĂłt!
4:20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!
4:21 Meddig látok még [hadi] zászlót, [és] hallom a kürt szavát?
4:22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak õk, és nem értelmesek! Bölcsek õk a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!
4:23 NĂ©zek a földre, de ĂmĂ© kietlen Ă©s puszta; Ă©s az Ă©gre, de nincsen világossága!
4:24 NĂ©zek a hegyekre is, ĂmĂ© reszketnek; Ă©s a halmokra, de mind ingadoznak!
4:25 NĂ©zek Ă©s ĂmĂ© egy ember sincsen; Ă©s az Ă©g madarai is mind elmenekĂĽltek.
4:26 NĂ©zek, Ă©s ĂmĂ© a bõ termõ föld pusztává lõn; Ă©s minden városa összeomlott az Ăšr elõtt, az õ haragjának tĂĽze elõtt!
4:27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!
4:28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.
4:29 A lovasoknak Ă©s a kĂ©zĂveseknek kiáltozása elõl elfut minden város, elrejtõznek a sĂ»rĂ»sĂ©gekbe, Ă©s felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, Ă©s egyetlen ember sem lakik azokban.
4:30 És te, elpusztult, mit cselekszel [akkor?] Ha bĂborba öltözöl, ha arany kösöntyĂ»kkel Ă©kesĂted magadat, Ă©s ha festĂ©kkel mázolod is ki szemeidet: hiába szĂ©pĂtgeted magadat! Megvetnek tĂ©ged a szeretõid, Ă©letedre törnek.
4:31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az elõször szûlõnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok elõtt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase