10:1 Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!
10:2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
10:3 Mert a nĂ©pek bálványai [csupa] hiábavalĂłság, hiszen az erdõ fájábĂłl vágják azt; ács-mester kezei kĂ©szĂtik bárddal.
10:4 EzĂĽsttel Ă©s aranynyal megĂ©kesĂti azt, szegekkel Ă©s põrölyökkel megerõsĂtik, hogy le ne essĂ©k.
10:5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
10:6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért!
10:7 Ki ne félne tõled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
10:8 Mind egyig balgatagok Ă©s bolondok; hiábavalĂłságokra tanĂt; fa az.
10:9 TársisbĂłl hozott lapĂtott ezĂĽst Ă©s OfirbĂłl valĂł arany; az ácsnak Ă©s az ötvös kezĂ©nek munkája; öltözetök kĂ©k Ă©s piros bĂbor; mesterek munkája valahány.
10:10 De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását.
10:11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég alól!)
10:12 Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.
10:13 Szavára vĂz-zĂşgás [támad] az Ă©gben, Ă©s felhõk emelkednek fel a föld határairĂłl; villámlásokat kĂ©szĂt az esõnek, Ă©s kihozza a szelet az õ rejtekhelyĂ©bõl.
10:14 Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az õ öntött képével, mert hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek.
10:15 HiábavalĂłk azok, nevetsĂ©gre valĂł munka, elvesznek az õ megfenyĂttetĂ©sök idejĂ©n!
10:16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve!
10:17 GyĂ»jtsd össze a földrõl a te árĂşidat, a ki erõsĂtett városban lakozol!
10:18 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy megtaláljanak.
10:19 Jaj nĂ©kem az Ă©n romlásom miatt, gyĂłgyĂthatatlan az Ă©n sebem! De azt mondom [mĂ©gis:] Bizony ilyen az Ă©n veresĂ©gem, Ă©s szenvedem azt!
10:20 Sátorom elpusztĂttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem Ă©s oda vannak õk; nincs többĂ©, a ki kifeszĂtse sátoromat, Ă©s felvonja kárpitjaimat!
10:21 Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
10:22 A hĂr hangja ĂmĂ© megjött, Ă©s nagy zĂşgás [kĂ©l] Ă©szak földe felõl, hogy pusztává tegyĂ©k JĂşdának városait, Ă©s sakálok tanyájává.
10:23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az õ útja, és egyetlen járókelõ sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
10:24 FenyĂts meg engem, Uram, de mĂ©rtĂ©kkel, nem haragodban, hogy szĂ©t ne morzsolj engem!
10:25 Ă–ntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek tĂ©ged, Ă©s ama nemzetsĂ©gekre, a melyek nem hĂvják segĂtsĂ©gĂĽl a te nevedet; mert megettĂ©k JákĂłbot, bizony megettĂ©k õt, Ă©s elemĂ©sztettĂ©k õt, Ă©s lakĂłhelyĂ©t elpusztĂtották!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase