14:1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felõl:
14:2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
14:3 Fejedelmeik is kikĂĽldik gyermekeiket vĂzĂ©rt: elmennek a kĂştakig, nem találnak vizet; visszatĂ©rnek ĂĽres edĂ©nyekkel; szĂ©gyenkeznek Ă©s pironkodnak, Ă©s befedik fejöket.
14:4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett esõ a földön, szégyenkeznek a szántóvetõk, és befedik fejöket.
14:5 Még a szarvas-üszõ is megellik a mezõn, és ott hagyja [fiát,] mert nincsen fû.
14:6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegõ után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fû.
14:7 Ha bûneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
14:8 Izráel remĂ©nysĂ©ge, megszabadĂtĂłja a nyomorĂşság idejĂ©n! MiĂ©rt vagy e földön Ăşgy, mint valami jövevĂ©ny Ă©s mint valami utas, a ki Ă©jjeli szállásra tĂ©r be?
14:9 MiĂ©rt vagy olyan, mint a megriasztott fĂ©rfi; mint a vitĂ©z, a ki nem tud segĂteni? Hiszen te közöttĂĽnk vagy, Uram, Ă©s mi a te nevedrõl neveztetĂĽnk; ne hagyj el minket!
14:10 Ezt mondja az Ăšr e nĂ©pnek: Ăšgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartĂłztatták! AzĂ©rt az Ăšr nem kedvelte õket. Most megemlĂ©kezik az õ bĂ»nökrõl, Ă©s vĂ©tkeikĂ©rt megfenyĂti õket.
14:11 És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az õ javára.
14:12 Mikor bõjtölnek, Ă©n meg nem hallgatom kiáltozásukat, Ă©s ha Ă©gõáldozatot vagy Ă©teláldozatot kĂ©szĂtenek, nem lesznek kedvesek elõttem; sõt fegyverrel, Ă©hsĂ©ggel Ă©s döghalállal irtom ki õket.
14:13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sõt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
14:14 És monda az Ăšr nĂ©kem: Hazugságot prĂłfĂ©tálnak a prĂłfĂ©ták az Ă©n nevemben; nem kĂĽldtem õket, nem parancsoltam nĂ©kik, nem is beszĂ©ltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalĂłságot Ă©s szĂvbeli csalárdságot jövendölnek nĂ©ktek.
14:15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felõl, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem õket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
14:16 A nĂ©p pedig, a melynek õk prĂłfĂ©tálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az Ă©hsĂ©g Ă©s a fegyver miatt, Ă©s nem lesz, a ki eltemesse õket, õket Ă©s felesĂ©geiket, fiaikat Ă©s leányaikat; Ăgy zĂşdĂtom rájok gonoszságukat!
14:17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
14:18 Ha kimegyek a mezõre, hát ĂmĂ© fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ĂmĂ© Ă©hsĂ©g miatt elepedtek [vannak ott!] Bizony prĂłfĂ©ta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
14:19 EgĂ©szen elvetetted-Ă© JĂşdát, avagy a Siont Ăştálja-Ă© lelked? miĂ©rt vertĂ©l Ăşgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? BĂ©kessĂ©get vártunk, de nincs semmi jĂł; Ă©s gyĂłgyulásnak idejĂ©t, de ĂmĂ©, [itt van] a rettegĂ©s!
14:20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bûnét; bizony vétkeztünk ellened!
14:21 Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsõségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!
14:22 Vannak-Ă© a pogányok bálványai között, a kik esõt adhatnak? És ad-Ă© záporokat az Ă©g? Avagy nem te vagy-Ă© a mi Urunk IstenĂĽnk, Ă©s nem benned kell-Ă© bĂznunk, hiszen te cselekedted mindezt!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase