15:1 És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is elõttem, nem [hajolna] lelkem e néphez; küldd ki az orczám elõl, hadd menjenek!
15:2 Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.
15:3 Mert nĂ©gyfĂ©lĂ©vel támadok reájok, ezt mondja az Ăšr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tĂ©pjenek, az Ă©g madaraival Ă©s a mezei vadakkal, hogy egyenek Ă©s pusztĂtsanak.
15:4 Bújdosókká teszem õket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket õ Jeruzsálemben cselekedett.
15:5 Mert ki könyörĂĽl meg rajtad Jeruzsálem, Ă©s ki vĂgasztal meg tĂ©ged, Ă©s ki mozdul meg, hogy kĂ©rdezze: jĂłl vagy-Ă©?
15:6 Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a szánakozásba!
15:7 Elszórom õket szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.
15:8 Ă–zvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyĂ©nĂ©l; pusztĂtĂłt viszek reájok, az ifjĂşság anyjára dĂ©lben; bocsátok reája nagy hirtelen Ă©szvesztĂ©st Ă©s rettentĂ©seket.
15:9 Elsenyved, a ki hét fiút szûl; kileheli lelkét; lehanyatlik az õ napja, mikor még nappal volna; megszégyenül és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az õ ellenségeik elõtt, azt mondja az Úr!
15:10 Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedõ férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: [mégis] mindnyájan szidalmaznak engem!
15:11 Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem- é, hogy ellenséged a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?
15:12 Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?
15:13 Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.
15:14 És elvitetlek ellenségeiddel [olyan] földre, [a melyet ]nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!
15:15 Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözõimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!
15:16 Ha szavaidat hallattad, Ă©n Ă©lveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nĂ©kem Ă©s szĂvemnek vĂgasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!
15:17 Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam [velök; ]a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.
15:18 MiĂ©rt lett szĂĽnetlennĂ© az Ă©n fájdalmam, Ă©s halálossá, gyĂłgyĂthatatlanná az Ă©n sebem? Olyanná lettĂ©l nĂ©kem, mint a bizonytalan vizĂ», csalĂłka patak!
15:19 AzĂ©rt ezt mondja az Ăšr: Ha megtĂ©rsz, Ă©n is visszatĂ©rĂtelek tĂ©ged, elõttem állasz; Ă©s ha elválasztod a jĂłt a hitványtĂłl, olyanná leszel, mint az Ă©n szájam. Ă•k tĂ©rjenek meg te hozzád, de te ne tĂ©rj õ hozzájok!
15:20 És e nĂ©p ellen erõs Ă©rczbástyává teszlek tĂ©ged, Ă©s viaskodnak ellened, de nem gyõzhetnek meg tĂ©ged, mert Ă©n veled vagyok, hogy megvĂ©djelek Ă©s megszabadĂtsalak tĂ©ged, azt mondja az Ăšr!
15:21 És megszabadĂtlak tĂ©ged a gonoszok kezeibõl, Ă©s kimentelek tĂ©ged a hatalmaskodĂłk markábĂłl.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase