22:1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
22:2 És a fõpapok Ă©s az ĂrástudĂłk keresnek vala mĂłdot, hogyan öljĂ©k meg õt; mert fĂ©ltek a nĂ©ptõl.
22:3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;
22:4 És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.
22:5 És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;
22:6 Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
22:7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
22:8 És elkĂĽldĂ© PĂ©tert Ă©s Jánost, mondván: ElmenvĂ©n, kĂ©szĂtsĂ©tek el nĂ©kĂĽnk a husvĂ©ti bárányt, hogy megegyĂĽk.
22:9 Ă•k pedig mondának nĂ©ki: Hol akarod, hogy elkĂ©szĂtsĂĽk?
22:10 És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.
22:11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja nĂ©ked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az Ă©n tanĂtványaimmal a husvĂ©ti bárányt?
22:12 És õ mutat nĂ©ktek egy nagy vacsorálĂł helyet, berendezve, ott kĂ©szĂtsĂ©tek el.
22:13 ElmenvĂ©n pedig, Ăşgy találák, a mint mondta nĂ©kik; Ă©s elkĂ©szĂtĂ©k a hĂşsvĂ©ti bárányt.
22:14 És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.
22:15 És monda nĂ©kik: KĂvánva kĂvántam a husvĂ©ti bárányt megenni veletek, melõtt Ă©n szenvednĂ©k:
22:16 Mert mondom nĂ©ktek, hogy többĂ© nem eszem abbĂłl, mĂglen beteljesedik az Isten országában.
22:17 És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
22:18 Mert mondom nĂ©ktek, hogy nem iszom a szõlõtõkĂ©nek gyĂĽmölcsĂ©bõl, mĂglen eljõ az Isten országa.
22:19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
22:20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
22:21 De ĂmĂ© annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
22:22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
22:23 És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
22:24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.
22:25 Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.
22:26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.
22:27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
22:28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok Ă©n velem az Ă©n kĂsĂ©rteteimben;
22:29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
22:30 Hogy egyetek Ă©s igyatok az Ă©n asztalomon az Ă©n országomban, Ă©s ĂĽljetek királyi szĂ©keken, ĂtĂ©lvĂ©n az Izráelnek tizenkĂ©t nemzetsĂ©gĂ©t.
22:31 Monda pedig az Ăšr: Simon! Simon! ĂmĂ© a Sátán kikĂ©rt titeket, hogy megrostáljon, mint a bĂşzát;
22:32 De Ă©n imádkoztam Ă©rted, hogy el ne fogyatkozzĂ©k a te hited: te azĂ©rt idõvel megtĂ©rvĂ©n, a te atyádfiait erõsĂtsed.
22:33 Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
22:34 És õ monda: Mondom nĂ©ked PĂ©ter: Ma nem szĂłl addig a kakas, mĂg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
22:35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.
22:36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.
22:37 Mert mondom nĂ©ktek, hogy mĂ©g ennek az Ărásnak be kell teljesĂĽlni rajtam, hogy: És a gonoszok közĂ© számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvĂ©geztetnek.
22:38 Azok pedig mondának: Uram, ĂmĂ© van itt kĂ©t szablya. Ă• pedig monda: ElĂ©g.
22:39 És kimenvĂ©n, mĂ©ne az õ szokása szerint az Olajfák hegyĂ©re; követĂ©k pedig õt az õ tanĂtványai is.
22:40 És mikor ott a helyen vala, monda nĂ©kik: Imádkozzatok, hogy kĂsĂ©rtetbe ne essetek.
22:41 És õ eltávozĂ©k tõlök mintegy kõhajĂtásnyira; Ă©s tĂ©rdre esvĂ©n, imádkozĂ©k,
22:42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
22:43 És angyal jelenĂ©k meg nĂ©ki mennybõl, erõsĂtvĂ©n õt.
22:44 És haláltusában lĂ©vĂ©n, buzgĂłságosabban imádkozĂ©k; Ă©s az õ verĂtĂ©ke olyan vala, mint a nagy vĂ©rcseppek, melyek a földre hullanak.
22:45 És minekutána fölkelt az imádkozástĂłl, az õ tanĂtványaihoz menvĂ©n, aludva találá õket a szomorĂşság miatt,
22:46 És monda nĂ©kik: Mit alusztok? Keljetek fel Ă©s imádkozzatok, hogy kĂsĂ©rtetbe ne essetek.
22:47 És mikor mĂ©g beszĂ©le, ĂmĂ© sokaság [jöve,] melynek az mĂ©ne elõtte, a ki JĂşdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közĂĽl: Ă©s közelgete JĂ©zushoz, hogy õt megcsĂłkolja.
22:48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
22:49 Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?
22:50 És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
22:51 FelelvĂ©n pedig JĂ©zus, monda: ElĂ©g eddig. És illetvĂ©n annak fĂĽlĂ©t, meggyĂłgyĂtá azt.
22:52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
22:53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
22:54 Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.
22:55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.
22:56 És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!
22:57 Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!
22:58 És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
22:59 És Ăşgy egy Ăłra mulva más valaki erõsĂtĂ©, mondván: Bizony ez is vele vala: mert GalileábĂłl valĂł is.
22:60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.
22:61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
22:62 És kimenvĂ©n PĂ©ter, keservesen sĂra.
22:63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.
22:64 És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
22:65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.
22:66 És a mint nappal lett, egybegyĂ»le a nĂ©p vĂ©neinek tanácsa, fõpapok Ă©s ĂrástudĂłk: Ă©s vivĂ©k õt az õ gyĂĽlekezetĂĽkbe,
22:67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
22:68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
22:69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.
22:70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
22:71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase