12:1 Ezenközben mikor sok ezerbõl állĂł sokaság gyĂ»lt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdĂ© az õ tanĂtványainak mondani: Mindenekelõtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászátĂłl, mely a kĂ©pmutatás;
12:2 Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jõne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
12:3 Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.
12:4 Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
12:5 De megmondom néktek, kitõl féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettõl féljetek.
12:6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.
12:7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.
12:8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek elõtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt;
12:9 A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, megtagadtatik az Isten angyalai elõtt.
12:10 És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
12:11 Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
12:12 Mert a Szent LĂ©lek azon Ăłrában megtanĂt titeket, mit kell mondanotok.
12:13 Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
12:14 Õ pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
12:15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bõvölködésben van az embernek az õ élete.
12:16 És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bõségesen termett a földje.
12:17 Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
12:18 És monda: Ezt cselekszem: Az Ă©n csĂ»reimet lerontom, Ă©s nagyobbakat Ă©pĂtek; Ă©s azokba takarom minden gabonámat Ă©s az Ă©n javaimat.
12:19 És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
12:20 Monda pedig nĂ©ki az Isten: Bolond, ez Ă©jjel elkĂ©rik a te lelkedet te tõled; a miket pedig kĂ©szĂtettĂ©l, kiĂ©i lesznek?
12:21 Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
12:22 Monda pedig az õ tanĂtványainak: Annakokáért mondom nĂ©ktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti Ă©ltetek felõl, mit egyetek; se a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek.
12:23 Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.
12:24 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja õket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
12:25 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
12:26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felõl?
12:27 Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden õ dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
12:28 Ha pedig a fĂĽvet, mely ma a mezõn van, Ă©s holnap kemenczĂ©be vettetik, Ăgy ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitĂ»ek!
12:29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
12:30 Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
12:31 Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.
12:32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.
12:33 Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
12:34 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szĂvetek is.
12:35 Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
12:36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az õ urokat várják, mikor jõ meg a menyegzõrõl, hogy mihelyt megjõ és zörget, azonnal megnyissák néki.
12:37 Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és elõjövén, szolgál nékik.
12:38 És ha megjõ a második õrváltáskor, és ha a harmadik õrváltáskor jõ meg, és úgy találja [õket], boldogok azok a szolgák!
12:39 Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jõ el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az õ házába törjön.
12:40 Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jõ el az embernek Fia.
12:41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
12:42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hû és bölcs sáfár, kit az úr gondviselõvé tõn az õ háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
12:43 Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ilyen munkában talál!
12:44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselõvé teszi õt.
12:45 Ha pedig az a szolga Ăgy szĂłlna az õ szĂvĂ©ben: Halogatja mĂ©g az Ă©n uram a hazajövetelt; Ă©s kezdenĂ© verni a szolgákat Ă©s szolgálĂłleányokat, Ă©s enni Ă©s inni Ă©s rĂ©szegeskedni:
12:46 Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja õt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
12:47 És a mely szolga tudta az õ urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
12:48 A ki pedig nem tudta, Ă©s bĂĽntetĂ©sre mĂ©ltĂł dolgokat cselekedett, kevesebbel bĂĽntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tõle; Ă©s a kire sokat bĂztak, többet kĂvánnak tõle.
12:49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha [az] immár meggerjedett?
12:50 De keresztsĂ©ggel kell nĂ©kem megkereszteltetnem; Ă©s mely igen szorongattatom, mĂglen [az] elvĂ©geztetik.
12:51 Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sõt inkább meghasonlást.
12:52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettõ ellen, és kettõ három ellen.
12:53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
12:54 Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhõ támad, azonnal [ezt] mondjátok: Záporesõ jõ; és úgy lesz.
12:55 És mikor [halljátok] fúni a déli szelet, [ezt] mondjátok: Hõség lesz; és [úgy] lesz.
12:56 KĂ©pmutatĂłk, az Ă©gnek Ă©s a földnek ábrázatárĂłl tudtok ĂtĂ©letet tenni; errõl az idõrõl pedig mi dolog, hogy nem tudtok ĂtĂ©letet tenni?
12:57 És mi dolog, hogy ti magatoktĂłl is meg nem ĂtĂ©litek, mi az igaz?
12:58 Mikor pedig a te ellensĂ©geddel a fejedelem elĂ© mĂ©gy, igyekezzĂ©l az Ăşton megmenekedni tõle, hogy tĂ©ged ne vonjon a bĂrĂł elĂ©, Ă©s a bĂrĂł át ne adjon tĂ©ged a poroszlĂłnak Ă©s a poroszlĂł a tömlöczbe ne vessen tĂ©ged.
12:59 Mondom nĂ©ked, hogy nem jõsz ki onnĂ©t, mĂgnem megfizetsz mind az utolsĂł fillĂ©rig.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase