8:1 És lõn ezután, hogy õ jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettõ,
8:2 És nĂ©mely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektõl Ă©s betegsĂ©gekbõl gyĂłgyĂtott meg, Mária, a ki MagdalĂ©nának neveztetik, kibõl hĂ©t ördög ment ki,
8:3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselõjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az õ vagyonukból szolgálának néki.
8:4 Mikor pedig nagy sokaság gyûlt egybe, és minden városból mentek vala õ hozzá, monda példázat által:
8:5 Kiméne a magvetõ, hogy elvesse az õ magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
8:6 És némely esék a kõsziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
8:7 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
8:8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.
8:9 És megkĂ©rdĂ©k õt az õ tanĂtványai, mondván: Mi lehet e pĂ©ldázat?
8:10 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
8:11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
8:12 Az ĂştfĂ©len valĂłk pedig azok, a kik hallják; aztán eljõ az ördög, Ă©s kikapja az ĂgĂ©t az õ szĂvökbõl, hogy ne higyjenek Ă©s ne idvezĂĽljenek.
8:13 És a kõsziklán valĂłk azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ĂgĂ©t; de ezeknek nincs gyökerĂĽk, a kik egy ideig hisznek, a kĂsĂ©rtĂ©s idejĂ©n pedig elszakadnak.
8:14 És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörûségeitõl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
8:15 A melyik pedig a jĂł földbe [esett,] ezek azok, a kik a hallott ĂgĂ©t tiszta Ă©s jĂł szĂvvel megtartják, Ă©s gyĂĽmölcsöt teremnek bĂ©ketĂ»rĂ©ssel.
8:16 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.
8:17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett [dolog,] mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jõne.
8:18 Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tõle.
8:19 Jövének pedig hozzá az õ anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
8:20 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.
8:21 Õ pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
8:22 Lõn pedig egy napon, hogy bemĂ©ne a hajĂłba õ Ă©s az õ tanĂtványai; Ă©s monda nĂ©kik: MenjĂĽnk a tĂłnak tĂşlsĂł [part]jára. És elindulának.
8:23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
8:24 És hozzá menvĂ©n, felköltĂ©k õt mondván: Mester, Mester, elveszĂĽnk! Ă• pedig felserkenvĂ©n, megdorgálá a szelet Ă©s a vĂznek habjait; Ă©s megszĂ»nĂ©nek, Ă©s lõn csendessĂ©g.
8:25 És monda nĂ©kik: Hol van a ti hitetek? És fĂ©lelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a vĂznek is parancsol, Ă©s engednek nĂ©ki?
8:26 És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.
8:27 És mikor õ kiment a földre, jöve elĂ©be a városbĂłl egy ember, kiben ördögök voltak sok idõtõl fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sĂrboltokban.
8:28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.
8:29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Mert gyakran elragadá õt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve õrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtõl a pusztákba hajtaték.
8:30 Megkérdé pedig õt Jézus, mondván: Mi a neved? És õ monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
8:31 És kérék õt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.
8:32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék õt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
8:33 És minekutána kimentek az ördögök az emberbõl, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekrõl a tóba rohana, és megfullada.
8:34 A pásztorok pedig látván mi törtĂ©nt, elfutának, Ă©s elmenvĂ©n, hĂrrĂ© adák a városban Ă©s a falukban.
8:35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kibõl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.
8:36 Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngõs.
8:37 És kéré õt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy õ közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: õ pedig beülvén a hajóba, visszatére.
8:38 Kéré pedig õt az az ember, a kibõl az ördögök kimentek, hogy õ vele lehessen; de Jézus elbocsátá õt, mondván:
8:39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus õ vele.
8:40 És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.
8:41 És ĂmĂ© eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagĂłgának feje volt; Ă©s JĂ©zus lábai elõtt leesvĂ©n, kĂ©rĂ© õt, hogy menjen be az õ házába;
8:42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendõs, és az halálán volt. Mikor pedig õ méne, a sokaság szorongatá õt.
8:43 És egy asszony, ki vĂ©rfolyásban volt tizenkĂ©t esztendõtõl fogva, Ă©s bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyĂłgyĂtani,
8:44 Hátulról hozzá járulván, illeté az õ ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
8:45 És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik õ vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, a ki engem illete?
8:46 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erõ származék ki tõlem.
8:47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve elõjöve és elõtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság elõtt, miért illette õt, és hogy azonnal meggyógyult.
8:48 És õ monda nĂ©ki: BĂzzál leányom, a te hited megtartott tĂ©ged; eredj el bĂ©kessĂ©ggel!
8:49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [házától,] mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
8:50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.
8:51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
8:52 SĂrának pedig mindnyájan, Ă©s gyászolák azt; õ pedig monda: Ne sĂrjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
8:53 És kineveték õt, tudván, hogy meghalt.
8:54 Õ pedig mindenkit kiküldvén, és a [leányzó] kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!
8:55 És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és [õ] parancsolá, hogy adjanak néki enni.
8:56 És elálmélkodának annak szülei; õ pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase