10:1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettõnként az õ orczája elõtt, minden városba és helyre, a hová õ menendõ vala.
10:2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.
10:3 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
10:4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
10:5 Valamely házba bementek, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak!
10:6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
10:7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit õk [adnak]: mert méltó a munkás az õ jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
10:8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit elõtökbe adnak:
10:9 És gyĂłgyĂtsátok a betegeket, a kik ott lesznek, Ă©s mondjátok nĂ©kik: ElközelĂtett hozzátok az Isten országa.
10:10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
10:11 MĂ©g a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokbĂłl, itt köztetek letöröljĂĽk; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelĂtett hozzátok.
10:12 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tûrhetõbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
10:13 Jaj nĂ©ked Korazin! Jaj nĂ©ked Bethsaida! mert ha TĂrusban Ă©s SĂdonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lõnek, rĂ©gen zsákban Ă©s hamuban ĂĽlve megtĂ©rtek volna.
10:14 Hanem TĂrusnak Ă©s SĂdonnak tĂ»rhetõbb lesz állapota az ĂtĂ©letkor, hogynem nĂ©ktek.
10:15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
10:16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
10:17 VisszatĂ©re pedig a hetven [tanĂtvány] örömmel, mondván: Uram, mĂ©g az ördögök is engednek nĂ©kĂĽnk a te neved által!
10:18 Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.
10:19 ĂŤmĂ© adok nĂ©ktek hatalmat, hogy a kĂgyĂłkon Ă©s skorpiĂłkon tapodjatok, Ă©s az ellensĂ©gnek minden erejĂ©n; Ă©s semmi nem árthat nĂ©ktek.
10:20 De azon ne örĂĽljetek, hogy a lelkek nĂ©ktek engednek; hanem inkább azon örĂĽljetek, hogy a ti neveitek fel vannak Ărva a mennyben.
10:21 Azon Ăłrában örvendeze JĂ©zus lelkĂ©ben, Ă©s monda: Hálákat adok nĂ©ked, Atyám, mennynek Ă©s földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek Ă©s Ă©rtelmesek elõl, Ă©s a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert Ăgy volt kedves te elõtted.
10:22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
10:23 És a tanĂtványokhoz fordulván, monda õ magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
10:24 Mert mondom nĂ©ktek, hogy sok prĂłfĂ©ta Ă©s király kĂvánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; Ă©s hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
10:25 És ĂmĂ© egy törvĂ©nytudĂł felkele, kĂsĂ©rtvĂ©n õt, Ă©s mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök Ă©letet vehessem?
10:26 Ă• pedig monda annak: A törvĂ©nyben mi van megĂrva? mint olvasod?
10:27 Az pedig felelvĂ©n, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szĂvedbõl Ă©s teljes lelkedbõl Ă©s minden erõdbõl Ă©s teljes elmĂ©dbõl; Ă©s a te felebarátodat, mint magadat.
10:28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
10:29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
10:30 JĂ©zus pedig felelvĂ©n, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl JerikĂłba, Ă©s rablĂłk [kezĂ©]be esĂ©k, a kik azt kifosztván Ă©s megsebesĂtvĂ©n, elmenĂ©nek, Ă©s ott hagyák fĂ©lholtan.
10:31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
10:32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
10:33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
10:34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
10:35 Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
10:36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?
10:37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.
10:38 Lõn pedig, mikor az úton menének, hogy õ beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig befogadá õt házába.
10:39 És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az õ beszédét.
10:40 Mártha pedig foglalatos volt a szĂĽntelen valĂł szolgálatban; elõállván azĂ©rt, monda: Uram, nincs-Ă© arra gondod, hogy az Ă©n testvĂ©rem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azĂ©rt nĂ©ki, hogy segĂtsen nĂ©kem.
10:41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
10:42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik õ tõle.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase