17:1 Monda pedig a tanĂtványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
17:2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
17:3 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
17:4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
17:5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
17:6 Monda pedig az Ăšr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok Ăm ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, Ă©s plántáltassál a tengerbe; Ă©s engede nĂ©ktek.
17:7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?
17:8 Sõt nem ezt mondja-e nĂ©ki: KĂ©szĂts vacsorámra valĂłt, Ă©s felövezvĂ©n magadat, szolgálj nĂ©kem, mĂg Ă©n eszem Ă©s iszom; Ă©s azután egyĂ©l Ă©s igyál te?
17:9 Avagy megköszöni-Ă© annak a szolgának, hogy azt mĂvelte, a mit nĂ©ki parancsolt? Nem gondolom.
17:10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
17:11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.
17:12 És mikor egy faluba bemĂ©ne, jöve elĂ©be tĂz bĂ©lpoklos fĂ©rfi, kik távol megállának:
17:13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
17:14 És mikor õket látta, monda nĂ©kik: ElmenvĂ©n mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy mĂg odamenĂ©nek, megtisztulának.
17:15 Egy pedig õ közĂĽlök, mikor látta, hogy meggyĂłgyult, visszatĂ©re, dicsõĂtvĂ©n az Istent nagy szĂłval;
17:16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
17:17 FelelvĂ©n pedig JĂ©zus, monda: Avagy nem tĂzen tisztulának-Ă© meg? A kilencze pedig hol van?
17:18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
17:19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
17:20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.
17:21 Sem azt nem mondják: ĂŤmĂ© itt, vagy: ĂŤmĂ© amott [van]; mert ĂmĂ© az Isten országa ti bennetek van.
17:22 Monda pedig a tanĂtványoknak: Eljõ az idõ, mikor kĂvántok látni egyet az ember Fiának napjai közĂĽl, Ă©s nem láttok.
17:23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
17:24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.
17:25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.
17:26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
17:27 Ettek, ittak, házasodtak, fĂ©rjhezmentek mindama napig, a melyen NoĂ© a bárkába bemĂ©ne, Ă©s eljöve az özönvĂz, Ă©s mindeneket elveszte.
17:28 HasonlĂłkĂ©pen mint a LĂłt napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ĂĽltettek, Ă©pĂtettek;
17:29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:
17:30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
17:31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.
17:32 Emlékezzetek Lót feleségére!
17:33 Valaki igyekezik az õ Ă©letĂ©t megtartani, elveszti azt, Ă©s valaki elveszti azt, megelevenĂti azt.
17:34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
17:35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
17:36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
17:37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase