5:1 És lõn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, õ a Genezáret tavánál áll vala;
5:2 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az õ hálóikat.
5:3 És õ bemenvĂ©n az egyik hajĂłba, a mely a SimonĂ© vala, kĂ©rĂ© õt, hogy vigye egy kissĂ© beljebb a földtõl: Ă©s mikor leĂĽlt, a hajĂłbĂłl tanĂtá a sokaságot.
5:4 Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
5:5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
5:6 És ezt megtĂ©vĂ©n, halaknak nagy sokaságát kerĂtĂ©k be; szakadoz vala pedig az õ hálĂłjuk.
5:7 IntĂ©nek azĂ©rt társaiknak, a kik a másik hajĂłban valának, hogy jõjjenek Ă©s segĂtsenek nĂ©kik. És eljövĂ©n, megtöltĂ©k mind a kĂ©t hajĂłt, annyira, hogy csaknem elsĂĽlyedĂ©nek.
5:8 Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tõlem, mert [én] bûnös ember vagyok, Uram!
5:9 Mert félelem fogta körül õt és mindazokat, a kik õ vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;
5:10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
5:11 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék õt.
5:12 És lõn, hogy mikor az egyik városban vala, ĂmĂ© [vala ott] egy poklossággal teljes ember: Ă©s mikor meglátta JĂ©zust, arczra borulva kĂ©rĂ© õt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztĂthatsz engem!
5:13 [Jézus] pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tõle a bélpoklosság.
5:14 És õ megparancsolá nĂ©ki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, [Ăşgymond,] mutasd meg magad a papnak, Ă©s vĂgy áldozatot a te megtisztulásodĂ©rt, a mint MĂłzes parancsolta, bizonyságul õ nĂ©kik.
5:15 A hĂr azonban annál inkább terjedt õ felõle; Ă©s nagy sokaság gyĂ»le egybe, hogy õt hallgassák, Ă©s hogy általa meggyĂłgyuljanak az õ betegsĂ©geikbõl.
5:16 De õ félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
5:17 És lõn egy napon, hogy õ tanĂt vala: Ă©s ott ĂĽlĂ©nek a farizeusok Ă©s a törvĂ©nynek tanĂtĂłi, a kik jöttek Galileának Ă©s JĂşdeának minden faluibĂłl Ă©s Jeruzsálembõl: Ă©s az Ăšrnak hatalma vala õ vele, hogy gyĂłgyĂtson.
5:18 És ĂmĂ© valami fĂ©rfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaĂĽtött vala; Ă©s igyekezĂ©nek azt bevinni Ă©s õ elĂ©be tenni.
5:19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék õt be, felhágának a háztetõre, és a cseréphéjazaton át bocsáták õt alá ágyastól Jézus elé a középre.
5:20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bûneid.
5:21 Az ĂrástudĂłk pedig Ă©s a farizeusok elkezdĂ©nek tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki [ily] káromlást szĂłl? Ki bocsáthatja meg a bĂ»nt, hanemha egyedĂĽl az Isten?
5:22 JĂ©zus pedig Ă©szrevĂ©vĂ©n az õ tanakodásukat, felelvĂ©n, monda nĂ©kik: Mit tanakodtok a ti szĂvetekben?
5:23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
5:24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!
5:25 És [az] rögtön felkelvĂ©n azok szemeláttára, fölvevĂ© a min fekĂĽdt, Ă©s elmĂ©ne haza, dicsõĂtvĂ©n az Istent.
5:26 És az álmĂ©lkodás elfogá mindnyájukat, Ă©s dicsõĂtĂ©k az Istent, Ă©s betelĂ©nek fĂ©lelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!
5:27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedõt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
5:28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé õt.
5:29 És LĂ©vi nagy lakomát kĂ©szĂte nĂ©ki az õ házánál; Ă©s vala [ott] nagy sokasága a vámszedõknek Ă©s egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.
5:30 És köztĂĽk az ĂrástudĂłk Ă©s farizeusok zĂşgolĂłdának az õ tanĂtványai ellen, mondván: MiĂ©rt esztek Ă©s isztok a vámszedõkkel Ă©s a bĂ»nösökkel?
5:31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
5:32 Nem azĂ©rt jöttem, hogy az igazakat hĂvjam, hanem a bĂ»nösöket a megtĂ©rĂ©sre.
5:33 Azok pedig mondának nĂ©ki: Mi az oka, hogy a János tanĂtványai gyakorta bõjtölnek Ă©s imádkoznak, valamint a farizeusokĂ©i is; a te tanĂtványaid pedig esznek Ă©s isznak?
5:34 Ă• pedig monda nĂ©kik: Avagy mĂvelhetitek-Ă© azt, hogy a lakodalmasok bõjtöljenek, a mĂg a võlegĂ©ny velök van?
5:35 De eljõnek a napok, és mikor a võlegény elvétetik õ tõlök, akkor majd bõjtölnek azokban a napokban.
5:36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.
5:37 És senki sem tölti az új bort ó tömlõkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlõket, és a [bor] kiömöl, és a tömlõk [is] elvesznek.
5:38 Hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni, és mind a kettõ megmarad.
5:39 És senki, a ki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase