7:1 Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
7:2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
7:3 Az pedig, mikor hallott JĂ©zus felõl, hozzá kĂĽldĂ© a zsidĂłk vĂ©neit, kĂ©rvĂ©n õt, hogy jõjjön el Ă©s gyĂłgyĂtsa meg az õ szolgáját.
7:4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
7:5 Mert szereti a mi nemzetĂĽnket, Ă©s a zsinagĂłgát [is] õ Ă©pĂttette nĂ©kĂĽnk.
7:6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;
7:7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
7:8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.
7:9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
7:10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.
7:11 És lõn másnap, hogy mĂ©ne Nain nevĂ» városba; Ă©s az õ tanĂtványai sokan menĂ©nek õ vele, Ă©s nagy sokaság.
7:12 Mikor pedig a város kapujához közelĂtett, ĂmĂ© egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, Ă©s az özvegy asszony vala; Ă©s a városbĂłl nagy sokaság volt õ vele.
7:13 És látván õt az Ăšr, megkönyörĂĽle rajta, Ă©s monda nĂ©ki: Ne sĂrj.
7:14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
7:15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.
7:16 És elfogá mind azokat a fĂ©lelem, Ă©s dicsõĂtĂ©k az Istent, mondván: Nagy prĂłfĂ©ta támadt mi köztĂĽnk; Ă©s: Az Isten megtekintette az õ nĂ©pĂ©t.
7:17 És kimĂ©ne õ felõle e hĂr az egĂ©sz JĂşdeába, Ă©s a körĂĽl valĂł minden tartományba.
7:18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanĂtványai. És János az õ tanĂtványai közĂĽl kettõt elõszĂłlĂtván,
7:19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?
7:20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?
7:21 Azon Ăłrában pedig sokakat gyĂłgyĂta meg betegsĂ©gekbõl, csapásokbĂłl, tisztátalan lelkektõl, Ă©s sok vaknak adá meg szeme világát.
7:22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
7:23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
7:24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
7:25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
7:26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
7:27 Ez az, a ki felõl meg van Ărva: ĂŤmĂ© Ă©n elkĂĽldöm az Ă©n követemet a te orczád elõtt, ki elkĂ©szĂti elõtted a te Ăştadat.
7:28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.
7:29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
7:30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.
7:31 Monda pedig az Ăšr: Mihez hasonlĂtsam azĂ©rt e nemzetsĂ©gnek embereit? Ă©s mihez hasonlĂłk?
7:32 HasonlĂłk a piaczon ĂĽlõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, Ă©s ezt mondják: SĂpoltunk nĂ©ktek, Ă©s nem tánczoltatok; siralmas Ă©nekeket Ă©nekeltĂĽnk nĂ©ktek, Ă©s nem sĂrtatok.
7:33 Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
7:34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.
7:35 És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.
7:36 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
7:37 És ĂmĂ© a városban egy asszony a ki bĂ»nös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leĂĽlt enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.
7:38 És megállván hátul az õ lábainál sĂrva, könnyeivel kezdĂ© öntözni az õ lábait, Ă©s fejĂ©nek hajával törlĂ© meg, Ă©s csĂłkolgatá az õ lábait, Ă©s megkenĂ© [drága] kenettel.
7:39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghĂvta, monda magában: Ez, ha prĂłfĂ©ta volna, tudná ki Ă©s mifĂ©le asszony az, a ki õt illeti: hogy bĂ»nös.
7:40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
7:41 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
7:42 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?
7:43 FelelvĂ©n pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [JĂ©zus] monda nĂ©ki: Igazán ĂtĂ©ltĂ©l.
7:44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
7:45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
7:46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.
7:47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
7:48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.
7:49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?
7:50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase