4:1 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába
4:2 Negyven napig, kĂsĂ©rtetvĂ©n az ördög által. És nem evĂ©k semmit azokban a napokban; de mikor azok elmĂşltak, vĂ©gre megĂ©hezĂ©k.
4:3 És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.
4:4 JĂ©zus pedig felele nĂ©ki, mondván: Meg van Ărva, hogy nemcsak kenyĂ©rrel Ă©l az ember, hanem az Istennek minden ĂgĂ©jĂ©vel.
4:5 Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
4:6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
4:7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
4:8 FelelvĂ©n pedig JĂ©zus, monda nĂ©ki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van Ărva: Az Urat, a te Istenedet imádd, Ă©s csak nĂ©ki szolgálj.
4:9 Azután Jeruzsálembe vivĂ© õt, Ă©s a templom ormára állĂtván, monda nĂ©ki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innĂ©t;
4:10 Mert meg van Ărva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek tĂ©ged;
4:11 És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.
4:12 FelelvĂ©n pedig JĂ©zus, monda nĂ©ki: Megmondatott: Ne kĂsĂ©rtsd az Urat, a te Istenedet.
4:13 És elvĂ©gezvĂ©n minden kĂsĂ©rtĂ©st az ördög, eltávozĂ©k tõle egy idõre.
4:14 JĂ©zus pedig megtĂ©re a LĂ©leknek erejĂ©vel Galileába: Ă©s hĂre mĂ©ne nĂ©ki az egĂ©sz környĂ©ken.
4:15 És õ tanĂta azoknak zsinagĂłgáiban, dicsõĂttetvĂ©n mindenektõl.
4:16 És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
4:17 És adák nĂ©ki az Ésaiás prĂłfĂ©ta könyvĂ©t; Ă©s a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala Ărva:
4:18 Az Ăšrnak lelke [van] Ă©n rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegĂ©nyeknek az evangyĂ©liomot hirdessem, elkĂĽldött, hogy a töredelmes szĂvĂ»eket meggyĂłgyĂtsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek Ă©s a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
4:19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
4:20 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei õ reá valának függesztve.
4:21 Õ pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.
4:22 És mindnyájan bizonyságot tõnek felõle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
4:23 És monda nĂ©kik: Bizonyára azt a pĂ©ldabeszĂ©det mondjátok nĂ©kem: Orvos, gyĂłgyĂtsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban törtĂ©ntek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
4:24 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában.
4:25 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
4:26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
4:27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
4:28 És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
4:29 És felkelvĂ©n, kiĂ»zĂ©k õt a városon kĂvĂĽl Ă©s vivĂ©k õt annak a hegynek szĂ©lĂ©re, a melyen az õ városuk Ă©pĂĽlt, hogy onnan letaszĂtsák.
4:30 Õ azonban közöttük átmenve, eltávozék.
4:31 És lemĂ©ne Kapernaumba, Galilea városába; Ă©s tanĂtja vala azokat szombatnapokon.
4:32 És csodálkozának az õ tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
4:33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektõl megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
4:34 Mondván: Ah, mi közĂĽnk hozzád názáreti JĂ©zus? JöttĂ©l, hogy elveszĂts minket? Ismerlek tĂ©ged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
4:35 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belõle, és nem árta néki semmit.
4:36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
4:37 És elterjede a hĂr õ felõle a környĂ©k minden helyĂ©n.
4:38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
4:39 És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá õt; és õ azonnal felkelvén, szolgála nékik.
4:40 A nap lementĂ©vel pedig, mindenek, a kiknek kĂĽlönfĂ©le betegeik valának, õ hozzá vivĂ©k azokat; õ pedig mindegyikõjĂĽkre reávetvĂ©n kezeit, meggyĂłgyĂtá õket.
4:41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De õ megdorgálván, nem engedé õket szólani, mivelhogy tudták, hogy õ a Krisztus.
4:42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé õt, és hozzámenének, és tartóztaták õt, hogy ne menjen el tõlök.
4:43 Õ pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
4:44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase