15:1 Közelgetnek vala pedig õ hozzá a vámszedõk és a bûnösök mind, hogy hallgassák õt.
15:2 És zĂşgolĂłdának a farizeusok Ă©s az ĂrástudĂłk, mondván: Ez bĂ»nösöket fogad magához, Ă©s velök egyĂĽtt eszik.
15:3 Õ pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
15:4 Melyik ember az közĂĽletek, a kinek ha száz juha van, Ă©s egyet azok közĂĽl elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, Ă©s nem megy az elveszett után, mĂgnem megtalálja azt?
15:5 És ha megtalálta, felveti az õ vállára, örülvén.
15:6 És haza menvĂ©n, egybehĂvja barátait Ă©s szomszĂ©dait, mondván nĂ©kik: Ă–rvendezzetek Ă©n velem, mert megtaláltam az Ă©n juhomat, a mely elveszett vala.
15:7 Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.
15:8 Avagy ha valamely asszonynak tĂz drakhmája van, Ă©s egy drakhmát elveszt, nem gyĂşjt-Ă© gyertyát, Ă©s nem sepri-Ă© ki a házat, Ă©s nem keresi-Ă© gondosan, mĂgnem megtalálja?
15:9 És ha megtalálta, egybehĂvja az õ asszonybarátait Ă©s szomszĂ©dait, mondván: Ă–rĂĽljetek Ă©n velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
15:10 EzenkĂ©pen, mondom nĂ©ktek, örvendezĂ©s van az Isten angyalainak szĂne elõtt egy bĂ»nös [ember] megtĂ©rĂ©sĂ©n.
15:11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
15:12 És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.
15:13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
15:14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni.
15:15 Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni.
15:16 És kĂvánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslĂ©kkal, a mit a disznĂłk ettek; Ă©s senki sem ád vala nĂ©ki.
15:17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
15:18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
15:19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
15:20 És felkelvĂ©n, elmĂ©ne az õ atyjához. Mikor pedig mĂ©g távol volt, meglátá õt az õ atyja, Ă©s megesĂ©k rajta a szĂve, Ă©s oda futván, a nyakába esĂ©k, Ă©s megcsĂłkolgatá õt.
15:21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
15:22 Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!
15:23 És elõhozván a hĂzott tulkot, vágjátok le, Ă©s egyĂĽnk Ă©s vĂgadjunk.
15:24 Mert ez az Ă©n fiam meghalt, Ă©s feltámadott; elveszett, Ă©s megtaláltatott. KezdĂ©nek azĂ©rt vĂgadni.
15:25 Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
15:26 És elõszĂłlĂtván egyet a szolgák közĂĽl, megtudakozá, mi dolog az?
15:27 Az pedig monda nĂ©ki: A te öcsĂ©d jött meg; Ă©s atyád levágatá a hĂzott tulkot, mivelhogy egĂ©szsĂ©gben nyerte õt vissza.
15:28 Erre õ megharaguvék, és nem akara bemenni. Az õ atyja annakokáért kimenvén, kérlelé õt.
15:29 Ă• pedig felelvĂ©n, monda atyjának: ĂŤmĂ© ennyi esztendõtõl fogva szolgálok nĂ©ked, Ă©s soha parancsolatodat át nem hágtam: Ă©s nĂ©kem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az Ă©n barátaimmal vĂgadjak.
15:30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emĂ©sztette föl a te vagyonodat, levágattad nĂ©ki a hĂzott tulkot.
15:31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
15:32 VĂgadnod Ă©s örĂĽlnöd kellene hát, hogy ez a te testvĂ©red meghalt, Ă©s feltámadott; Ă©s elveszett, Ă©s megtaláltatott.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase