34:1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
34:2 Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felõl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?
34:3 A tejet megettĂ©tek, Ă©s a gyapjĂşval ruházkodtatok, a hĂzottat megöltĂ©tek; a nyájat nem legeltettĂ©tek.
34:4 A gyöngĂ©ket nem erõsĂtettĂ©tek, Ă©s a beteget nem gyĂłgyĂtottátok, s a megtöröttet nem kötözgettĂ©tek, s az elĂ»zöttet vissza nem hoztátok Ă©s az elveszettet meg nem kerestĂ©tek, hanem kemĂ©nyen Ă©s kegyetlenĂĽl uralkodtatok rajtok;
34:5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lõnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
34:6 TĂ©velygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, Ă©s az egĂ©sz föld szĂnĂ©n szĂ©tszĂłrĂłdott az Ă©n nyájam, s nem volt, a ki keresnĂ©, sem a ki tudakozĂłdnĂ©k utána.
34:7 Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
34:8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lõn, és lõn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;
34:9 Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
34:10 Így szól az Úr Isten: Ímé, [megyek] a pásztorok ellen, és elõkérem nyájamat az õ kezökbõl, s megszüntetem õket a nyáj legeltetésétõl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.
34:11 Mert Ăgy szĂłl az Ăšr Isten: ĂŤmĂ©, Ă©n magam keresem meg nyájamat, Ă©s magam tudakozĂłdom utána.
34:12 MikĂ©pen a pásztor tudakozĂłdik nyája után, a mely napon ott áll elszĂ©ledt juhai között; Ăgy tudakozĂłdom nyájam után, Ă©s kiszabadĂtom õket minden helyrõl, a hova szĂ©tszĂłrĂłdtak a felhõnek s borĂşnak napján.
34:13 És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
34:14 Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.
34:15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten;
34:16 Az elveszettet megkeresem, s az elĂ»zöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsĂtem; Ă©s a kövĂ©ret s erõset elvesztem, [Ă©s] legeltetem õket Ăşgy, mint illik.
34:17 Ti pedig, Ă©n juhaim, Ăgy szĂłl az Ăšr Isten, ĂmĂ© Ă©n ĂtĂ©letet teszek juh Ă©s juh között, a kosok Ă©s bakok közt.
34:18 Avagy kevĂ©s-Ă© nĂ©ktek, hogy a jĂł legelõt legelitek, hogy mĂ©g legelõitek maradĂ©kát lábaitokkal eltapodjátok? Ă©s hogy a vĂz tisztáját iszszátok, hogy mĂ©g a maradĂ©kát lábaitokkal felzavarjátok?
34:19 És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!
34:20 Annakokáért Ăgy szĂłl az Ăšr Isten hozzájok: ĂŤmĂ© Ă©n, Ă©n teszek ĂtĂ©letet kövĂ©r Ă©s ösztövĂ©r juh között,
34:21 Mivelhogy oldallal Ă©s vállal eltaszĂttok Ă©s szarvaitokkal elökleltek minden erõtelent, mĂg szĂ©tszĂłrván, azokat kiĂ»zitek;
34:22 És megtartom az Ă©n juhaimat, hogy többĂ© ne legyenek zsákmányul, Ă©s ĂtĂ©letet teszek juh Ă©s juh között.
34:23 És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.
34:24 Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.
34:25 És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.
34:26 És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.
34:27 A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják.
34:28 És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket.
34:29 És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
34:30 És megismerik, hogy én, az Úr, az õ Istenök, velök vagyok, és õk népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;
34:31 Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase