21:1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
21:2 Embernek fia! fordĂtsd arczodat Jeruzsálem felĂ©, Ă©s szĂłlj a szent helyek ellen Ă©s prĂłfĂ©tálj Izráel földje ellen!
21:3 És mondjad Izráel földjének: Így szól az Úr: Ímé, én reád [megyek,] és kivonszom kardomat hüvelyébõl, és kivágok belõled igazat és gonoszt.
21:4 Azért, hogy kivágjak belõled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyébõl minden test ellen délrõl északig.
21:5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyébõl, [mert belé] többé vissza nem tér.
21:6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserûséggel nyögj szemök láttára.
21:7 És lĂ©szen, mikor mondják nĂ©ked: MiĂ©rt nyögsz te? ezt mondjad: A hĂrĂ©rt, mert beteljesedett: Ă©s elolvad minden szĂv Ă©s elerõtlenedik minden kĂ©z Ă©s elcsĂĽgged minden lĂ©lek Ă©s minden tĂ©rd elolvad mint a vĂz. ĂŤmĂ© beteljesedett Ă©s meglett, ezt mondja az Ăšr Isten.
21:8 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
21:9 Embernek fia! prĂłfĂ©tálj Ă©s mondjad: Ezt mondta az Ăšr: Mondjad: fegyver, fegyver! megĂ©lesĂtett Ă©s meg is fĂ©nyesĂtett!
21:10 Hogy öldököljön, megĂ©lesĂttetett, hogy legyen villámlása, megfĂ©nyesĂttetett. Avagy örĂĽljĂĽnk-Ă©? Fiam [e] veszszeje megvet minden fát!
21:11 És adta azt megfĂ©nyesĂtĂ©sre, hogy marokba fogják; megĂ©lesĂttetett az a kard s megfĂ©nyesĂttetett, hogy adják a megölõnek kezĂ©be.
21:12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.
21:13 Már megpróbáltatott. De hát ha a vesszõ maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten!
21:14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettõs lesz a kard, most harmadszor; öldöklõ kard az, a nagy öldöklõ kard körüljárja õket.
21:15 Hogy elolvadjon a szĂv Ă©s sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra kĂ©szĂĽlt, öldöklĂ©sre kifĂ©nyesĂttetett!
21:16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts elõre, tarts balra, a merre éled irányozva van.
21:17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam.
21:18 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
21:19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jõjjön a babiloni király kardja; egy földrõl jõjjön ki mind a kettõ; s egy kezet véss föl, a városba vezetõ út fejénél vésd föl.
21:20 Ăštat csinálj, hogy jõjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán JĂşdára, a körĂĽlkerĂtett Jeruzsálemre.
21:21 Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendõt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.
21:22 Jobbjába adta a jövendölĂ©s Jeruzsálemet, hogy állasson faltörõ kosokat, hogy nyissa száját ordĂtásra, hogy ĂĽssön zajt trombitával, hogy állasson faltörõ kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, Ă©pĂtsen tornyot.
21:23 De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik [Istentõl;] ám Õ emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.
21:24 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midõn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bûneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.
21:25 És te elvetemedett, te gonosztevõ, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején:
21:26 Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!
21:27 Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandĂł, mĂg el nem jõ az, a kiĂ© az uralkodás, Ă©s nĂ©ki adom azt!
21:28 És te, embernek fia, prĂłfĂ©tálj, Ă©s mondjad: Ezt mondja az Ăšr Isten Ammon fiairĂłl Ă©s gyalázkodásukrĂłl, Ă©s mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklĂ©sre kivont, megfĂ©nyesĂttetett, hogy ragyogjon, azĂ©rt, hogy villámljĂ©k;
21:29 De mivel felõled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:
21:30 Tedd vissza hĂĽvelyĂ©be azt; a helyen, melyen teremtettĂ©l, származásod földjĂ©n ĂtĂ©llek meg tĂ©ged.
21:31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, [téged] elveszteni.
21:32 A tûz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr szóltam.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase