24:1 És lõn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:
24:2 Embernek fia! Ărd fel magadnak e nap nevĂ©t, Ă©pen ezen napĂ©t: Babilon királya Ă©pen ezen a napon jött Jeruzsálemre.
24:3 És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.
24:4 Gyûjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.
24:5 Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is [a fazék] alá; forrald erõsen, még csontjai is fõjjenek benne.
24:6 Ezokáért Ăgy szĂłl az Ăšr Isten: Jaj a vĂ©rontĂł városnak, a fazĂ©knak, a melynek rozsdája benne van, Ă©s rozsdája nem ment le rĂłla! DarabrĂłl darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.
24:7 Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
24:8 Hogy haragomat felindĂtsam Ă©s bosszĂşt álljak, kopasz sziklára ontottam vĂ©rĂ©t, hogy be ne fedeztessĂ©k.
24:9 AzĂ©rt Ăgy szĂłl az Ăšr Isten: Jaj a vĂ©rontĂł városnak! Ă©n is nagy máglyát rakok!
24:10 Bõven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, fõzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfõjjenek.
24:11 És állĂtsd ĂĽresen az õ szenĂ©re, hogy meghevĂĽljön s megtĂĽzesedjĂ©k Ă©rcze, Ă©s megolvadjon benne tisztátalansága, megemĂ©sztessĂ©k rozsdája.
24:12 A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az õ sok rozsdája, tûzbe hát rozsdájával!
24:13 A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azĂ©rt tisztátalanságodbĂłl többĂ© meg nem tisztulsz, mĂg meg nem nyugotom haragomat rajtad.
24:14 Én, az Ăšr szĂłlottam; jõni fog Ă©s megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek Ă©s nem könyörĂĽlök: a te Ăştaid Ă©s cselekedeteid szerint ĂtĂ©lnek meg tĂ©ged, ezt mondja az Ăšr Isten.
24:15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
24:16 Embernek fia! ĂmĂ©, Ă©n elveszem tõled szemeidnek gyönyörĂ»sĂ©gĂ©t hirtelen halállal, Ă©s ne sĂrj Ă©s ne jajgass, se könyed ne hulljon.
24:17 Fohászkodjál csöndesen, halottakĂ©rt valĂł sĂrást ne tĂ©gy, fejĂ©kessĂ©gedet kösd fel, Ă©s saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, Ă©s az emberek kenyerĂ©t ne egyed.
24:18 És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.
24:19 És mondá nĂ©kem a nĂ©p: Avagy nem jelented-Ă© meg nĂ©kĂĽnk, mit [jelentenek] ezek nĂ©kĂĽnk, hogy te Ăgy cselekszel?
24:20 És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:
24:21 Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Ăšr Isten: ĂŤmĂ©, Ă©n megfertĂ©ztetem szenthelyemet, a ti erõssĂ©gteknek kevĂ©lysĂ©gĂ©t, szemeitek gyönyörĂ»sĂ©gĂ©t, lelketek kĂvánságát, Ă©s fiaitok Ă©s leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.
24:22 És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,
24:23 S fejĂ©kessĂ©gtek fejeteken, Ă©s saruitok lábaitokon lesznek; nem sĂrtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vĂ©tkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.
24:24 És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint õ cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljõ; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.
24:25 És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tõlök erõssĂ©göket, dicsõsĂ©gök örömĂ©t, szemeik gyönyörĂ»sĂ©gĂ©t Ă©s lelkök kĂvánságát, fiaikat Ă©s leányaikat:
24:26 Azon a napon, a ki megmenekĂĽlt, eljõ hozzád, hogy hĂrt mondjon nĂ©ked.
24:27 Azon a napon megnyĂlik szád ott a megmenekĂĽlt elõtt, Ă©s szĂłlasz Ă©s tovább nem maradsz nĂ©ma; s leszel nĂ©kik csodajelĂĽl, Ă©s megtudják, hogy Ă©n vagyok az Ăšr.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase