12:1 És lõn az Úrnak szava énhozzám, mondván:
12:2 Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert õk pártos ház.
12:3 És te, embernek fia, kĂ©szĂts magadnak vándorĂştra valĂł eszközöket, Ă©s vándorolj ki nappal szemeik elõtt, Ă©s vándorolj ki helyedrõl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert õk pártos ház.
12:4 És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.
12:5 Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.
12:6 Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.
12:7 Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.
12:8 És lõn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:
12:9 Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?
12:10 Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.
12:11 Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.
12:12 És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötĂ©tben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy Ăgy vigyĂ©k ki õt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [Ă©pen] õ a földet.
12:13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.
12:14 És mindeneket, kik körĂĽlte vannak az õ segĂtsĂ©gĂ©re, Ă©s minden seregeit szĂ©lnek szĂłrom mindenfelĂ©, Ă©s kardot vonok utánok.
12:15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba.
12:16 De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
12:17 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
12:18 Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.
12:19 És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra [vetkõzzék] földje bõségébõl minden lakói álnoksága miatt.
12:20 És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12:21 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
12:22 Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.
12:23 Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sõt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.
12:24 Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel házának közepette.
12:25 Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!
12:26 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
12:27 Embernek fia! ĂmĂ©, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra valĂł, Ă©s messze idõkre prĂłfĂ©tál õ.
12:28 Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase