17:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:
17:2 Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.
17:3 És mondjad: ĂŤgy szĂłl az Ăšr Isten: A nagyszárnyĂş nagy saskeselyĂ», melynek hosszĂş csapĂłtollai valának, s mely rakva vala kĂĽlönfĂ©le szĂnĂ» tollakkal, jöve a Libanonra, Ă©s elfoglalá a czĂ©drusfa tetejĂ©t.
17:4 Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árusok városában tevé le.
17:5 És võn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezõbe; sok vizek mellé vivé; mint fûzfát ülteté el.
17:6 És felsarjadt, Ă©s lõn elterĂĽlõ, alacsony szõlõtõvĂ©, hogy vesszõit amahhoz fordĂtsa s gyökerei amaz alatt legyenek, Ă©s szõlõtõvĂ© lõn, Ă©s vesszõket terme, s ágacskákat bocsáta ki.
17:7 És vala más nagy szárnyĂş, soktollĂş nagy saskeselyĂ», Ă©s ĂmĂ©, ez a szõlõtõ felĂ©je terjesztĂ© gyökereit s vesszeit hozzá nyĂşjtá ĂĽltetĂ©sĂ©nek ágyaibĂłl, hogy öntözze õt;
17:8 Pedig jĂł földbe, sok vĂz mellĂ© ĂĽltettĂ©k vala el, hogy ágakat hajtson Ă©s gyĂĽmölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szõlõtõ.
17:9 Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erõs karral és sok néppel [támad reá,] hogy kitépje azt gyökerestõl.
17:10 És ĂmĂ© elplántáltatott, jĂł szerencsĂ©s lesz-Ă©? Avagy ha a napkeleti szĂ©l illeti õt, nem szárad-Ă© el teljesen, ĂĽltetĂ©sĂ©nek ágyában nem szárad-Ă© el?
17:11 És lõn az Úr szava hozzám, mondván:
17:12 No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé õket magához Babilonba.
17:13 És võn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé õt, de a földnek erõseit elvivé,
17:14 Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megõrizze, hogy ez megálljon.
17:15 De pártot ĂĽte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon nĂ©ki lovakat Ă©s sok nĂ©pet. Vajjon jĂł szerencsĂ©s lesz-Ă©? Vajjon megszabadĂtja-Ă© magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetsĂ©get, megszabadul-Ă©?
17:16 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki õt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, [ott ]nála, Babilonban hal meg.
17:17 És a FaraĂł nagy haddal Ă©s nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborĂşban, mikor sánczot töltenek Ă©s tornyot Ă©pĂtenek sok lĂ©lek kiirtására.
17:18 S ha megvetette az eskĂĽt, hogy megszegje a frigyet, pedig ĂmĂ©, kezet adott rá, s mĂ©gis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!
17:19 AzĂ©rt Ăgy szĂłl az Ăšr Isten: Élek Ă©n, hogy eskĂĽmet, melyet megvetett, Ă©s frigyemet, melyet megszegett, fejĂ©hez verem.
17:20 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.
17:21 És minden menekültje minden seregébõl fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
17:22 Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejébõl, és elültetem; felsõ ágaiból egy gyönge [ág]at szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.
17:23 Izráel magasságos hegyén plántálom õt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni.
17:24 És megismeri a mezõ minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelõ fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, az Úr szólottam és megcselekedtem.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase