3:1 Ăs mondĂĄ nĂ©kem: Embernek fia! a mi elĂ”tted van, edd meg; edd meg ezt a tĂŒretet, Ă©s menj, szĂłlj az IzrĂĄel hĂĄzĂĄnak.
3:2 FelnyitĂĄm azĂ©rt szĂĄmat, Ă©s megĂ©tetĂ© velem azt a tĂŒretet.
3:3 Ăs mondĂĄ nĂ©kem: Embernek fia! hasadat tartsd jĂłl Ă©s belsĂ” rĂ©szeidet töltsd meg ezzel a tĂŒrettel, a melyet adok nĂ©ked. Ăs megevĂ©m azt, Ă©s lĂ”n az Ă©n szĂĄmban, mint az Ă©des mĂ©z.
3:4 Ăs mondĂĄ nĂ©kem: Embernek fia! eredj, menj el az IzrĂĄel hĂĄzĂĄhoz, Ă©s szĂłlj az Ă©n szavaimmal nĂ©kik.
3:5 Mert nem valami homĂĄlyos ajkĂș Ă©s nehĂ©z nyelvĂ» nĂ©phez kĂŒldetel te, hanem az IzrĂĄel hĂĄzĂĄhoz.
3:6 Nem sok nĂ©pekhez, a kik homĂĄlyos ajkĂșak Ă©s nehĂ©z nyelvĂ»ek, kiknek nem Ă©rthetnĂ©d beszĂ©döket; bizony, ha Ă” hozzĂĄjok kĂŒldöttelek volna, Ă”k hallgatnĂĄnak reĂĄd.
3:7 De az IzrĂĄel hĂĄza nem akar tĂ©ged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egĂ©sz IzrĂĄel hĂĄza kemĂ©ny homlokĂș Ă©s megĂĄtalkodott szĂvĂ».
3:8 ĂmĂ© kemĂ©nynyĂ© tettem orczĂĄdat, a milyen az Ă” orczĂĄjok, Ă©s kemĂ©nynyĂ© homlokodat, a milyen az Ă” homlokuk.
3:9 Olyannå, mint a gyémånt, a mely keményebb a tûzkÔnél, tettem a te homlokodat; ne félj tÔlök, és meg ne rettenj tekintetöktÔl, mert pårtos håz.
3:10 Ăs mondĂĄ nĂ©kem: Embernek fia! minden beszĂ©dimet, a melyeket szĂłlok nĂ©ked, vedd szĂvedbe, Ă©s fĂŒleiddel halld meg.
3:11 Ăs eredj, menj el a foglyokhoz, a te nĂ©ped fiaihoz, Ă©s szĂłlj Ă©s mondjad nĂ©kik: Ăgy szĂłl az Ăr Isten, vagy halljĂĄk vagy nem.
3:12 Ăs fölemele engem a lĂ©lek, Ă©s hallĂ©k mögöttem nagy dörgĂ©s szavĂĄt: Ăldott az Ărnak dicsĂ”sĂ©ge az Ă” helyĂ©rĂ”l.
3:13 Ăs amaz ĂĄllatok szĂĄrnyainak zĂșgĂĄsĂĄt, a melyek egymĂĄst Ă©rik vala, Ă©s mellettök a kerekek csikorgĂĄsĂĄt, Ă©s nagy dörgĂ©s szavĂĄt.
3:14 Ăs a lĂ©lek fölemele Ă©s elragada engem, Ă©s elmenĂ©k, elkeseredvĂ©n haragjĂĄban az Ă©n lelkem, az Ărnak keze pedig rajtam erĂ”s vala.
3:15 Ăs eljutĂ©k TĂ©l-Ăbibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a KĂ©bĂĄr folyĂł mellett, Ă©s leĂŒlĂ©k, Ă”k [is] ott ĂŒlvĂ©n; Ă©s ott ĂŒlĂ©k hĂ©t nap nĂ©mĂĄn Ă” közöttĂŒk.
3:16 Ăs lĂ”n hĂ©t nap mulva az Ăr szava hozzĂĄm, mondvĂĄn:
3:17 Embernek fia! Ôrållóul adtalak én téged Izråel håzånak, hogy ha szót hallasz szåmból, intsd meg Ôket az én nevemben.
3:18 Ha ezt mondom a hitetlennek: HalĂĄlnak halĂĄlĂĄval halsz meg, Ă©s te Ă”t meg nem inted Ă©s nem szĂłlasz, hogy visszatĂ©rĂtsd a hitetlent az Ă” gonosz ĂștjĂĄrĂłl, hogy Ă©ljen: az a gonosztevĂ” az Ă” vĂ©tke miatt hal meg, de vĂ©rĂ©t a te kezedbĂ”l kĂvĂĄnom meg.
3:19 De ha te megintetted a hitetlent, Ă©s Ă” meg nem tĂ©rt hitetlensĂ©gĂ©bĂ”l Ă©s gonosz ĂștjĂĄrĂłl: Ă” az Ă” vĂ©tke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.
3:20 Ăs ha elfordul az igaz az Ă” igazsĂĄgĂĄtĂłl, Ă©s cselekszik ĂĄlnoksĂĄgot, Ă©s Ă©n vetek elĂ©je botrĂĄnkozĂĄst: Ă” meg fog halni; ha meg nem intetted Ă”t, vĂ©tke miatt hal meg Ă©s elfelejtetnek igazsĂĄgai, a melyeket cselekedett; de vĂ©rĂ©t a te kezedbĂ”l kĂvĂĄnom meg.
3:21 Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és Ô nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.
3:22 Ăs lĂ”n ott az Ărnak keze rajtam, Ă©s monda nĂ©kem: Kelj fel, menj ki a völgybe, Ă©s ott szĂłlok veled.
3:23 FölkelĂ©k azĂ©rt Ă©s kimenĂ©k a völgybe Ă©s ĂmĂ© ott ĂĄll vala az Ărnak dicsĂ”sĂ©ge, hasonlatos ahhoz a dicsĂ”sĂ©ghez, a melyet a KĂ©bĂĄr folyĂł mellett lĂĄttam, Ă©s orczĂĄmra esĂ©m.
3:24 Ăs jöve belĂ©m a lĂ©lek, Ă©s ĂĄllata engem lĂĄbaimra, Ă©s szĂłla hozzĂĄm Ă©s monda nĂ©kem: Menj be Ă©s zĂĄrd be magadat a te hĂĄzadban.
3:25 Ăs te, oh embernek fia, ĂmĂ© köteleket vetnek reĂĄd Ă©s azokkal megkötöznek tĂ©ged, Ă©s ki nem mehetsz közikbe;
3:26 Nyelvedet pedig Ă©n ragasztom Ănyedhez, Ă©s nĂ©ma leszel, hogy ne lĂ©gy közöttök feddĂ”zĂ” fĂ©rfiĂș, mert Ă”k pĂĄrtos hĂĄz.
3:27 Mikor pedig szĂłlok veled, megnyitom a te szĂĄdat, Ă©s mondjad nĂ©kik: Ăgy szĂłl az Ăr Isten; a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert Ă”k pĂĄrtos hĂĄz.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase