14:1 KĂ©t nap mulva pedig hĂşsvĂ©t vala Ă©s a kovásztalan kenyerek ĂĽnnepe. És a fõpapok Ă©s az ĂrástudĂłk tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimĂłdon fogják meg Ă©s öljĂ©k meg õt.
14:2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
14:3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az õ fejére.
14:4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
14:5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
14:6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem.
14:7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
14:8 Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.
14:9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére.
14:10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közül, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak elárulja.
14:11 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal.
14:12 És a kovásztalan kenyerek ĂĽnnepĂ©nek elsõ napján, mikor a hĂşsvĂ©ti bárányt vágják vala, mondának nĂ©ki az õ tanĂtványai: Hol akarod, hogy elmenvĂ©n megkĂ©szĂtsĂĽk, hogy megehesd a hĂşsvĂ©ti bárányt?
14:13 Akkor elkĂĽlde kettõt az õ tanĂtványai közĂĽl, Ă©s monda nĂ©kik: Menjetek el a városba, Ă©s egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsĂł vizet visz; kövessĂ©tek õt,
14:14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kĂ©rdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az Ă©n tanĂtványaimmal a hĂşsvĂ©ti bárányt?
14:15 És õ mutat nĂ©ktek egy nagy vacsorálĂł házat berendezve, kĂ©szen: ott kĂ©szĂtsĂ©tek el nĂ©kĂĽnk.
14:16 ElmenĂ©nek azĂ©rt az õ tanĂtványai, Ă©s jutának a városba, Ă©s Ăşgy találák, a mint nĂ©kik megmondotta, Ă©s elkĂ©szĂtĂ©k a hĂşsvĂ©ti bárányt.
14:17 Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.
14:18 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
14:19 Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
14:20 Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közül, a ki velem együtt márt a tálba.
14:21 Az embernek Fia jĂłllehet elmegy, a mint meg van Ărva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem szĂĽletett volna.
14:22 És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
14:23 És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
14:24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére,] a mely sokakért kiontatik.
14:25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
14:26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
14:27 És monda nĂ©kik JĂ©zus: Ezen az Ă©jszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van Ărva: Megverem a pásztort, Ă©s elszĂ©lednek a juhok.
14:28 De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába.
14:29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
14:30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
14:31 Ă• pedig annál inkább erõsĂti vala: Ha veled egyĂĽtt kell is meghalnom, semmikĂ©pen meg nem tagadlak tĂ©ged. HasonlĂłkĂ©pen szĂłlanak vala a többiek is.
14:32 És menĂ©nek ama helyre, a melynek GecsemánĂ© a neve; Ă©s monda az õ tanĂtványainak: Ăśljetek le itt, a mĂg imádkozom.
14:33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;
14:34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
14:35 És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;
14:36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.
14:37 Azután visszatĂ©re Ă©s aluva találá õket, Ă©s monda PĂ©ternek: Simon, alszol? Nem bĂrtál egy Ăłráig vigyázni?
14:38 Vigyázzatok Ă©s imádkozzatok, hogy kĂsĂ©rtetbe ne jussatok; a lĂ©lek ugyan kĂ©sz, de a test erõtelen.
14:39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
14:40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
14:41 Harmadszor is jöve, Ă©s monda nĂ©kik: Aludjatok immár Ă©s nyugodjatok. ElĂ©g; eljött az Ăłra; ĂmĂ© az embernek Fia a bĂ»nösök kezĂ©be adatik.
14:42 Keljetek föl, menjĂĽnk: ĂmĂ© elközelgett, a ki engem elárul.
14:43 És mindjárt mĂ©g mikor õ szĂłl vala, eljöve JĂşdás, egy a tizenkettõ közĂĽl, Ă©s vele egyĂĽtt nagy sokaság, fegyverekkel Ă©s botokkal, a fõpapoktĂłl, az ĂrástudĂłktĂłl Ă©s a vĂ©nektõl.
14:44 Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
14:45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt.
14:46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt.
14:47 De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
14:48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
14:49 Naponta nálatok valĂ©k, a templomban tanĂtva, Ă©s nem fogtatok meg engem; de [szĂĽksĂ©g,] hogy az Ărások beteljesedjenek.
14:50 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.
14:51 Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak.
14:52 De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.
14:53 És vivĂ©k JĂ©zust a fõpaphoz. És oda gyĂ»lĂ©nek mindnyájan a fõpapok, a vĂ©nek Ă©s az ĂrástudĂłk.
14:54 Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
14:55 A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala.
14:56 Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk.
14:57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván:
14:58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kĂ©zzel csinált templomot, Ă©s három nap alatt mást Ă©pĂtek, a mely nem kĂ©zzel csináltatott.
14:59 De mĂ©g Ăgy sem vala egyezõ az õ bizonyságtĂ©telĂĽk.
14:60 Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
14:61 Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?
14:62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.
14:63 A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
14:64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik nĂ©ktek? Azok pedig halálra mĂ©ltĂłnak ĂtĂ©ltĂ©k õt mindnyájan.
14:65 És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt.
14:66 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül;
14:67 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
14:68 Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
14:69 A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
14:70 Õ pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.
14:71 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.
14:72 És másodszor szĂłla a kakas. És PĂ©ternek eszĂ©be juta a beszĂ©d, a melyet nĂ©ki JĂ©zus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kĂ©tszer szĂłlana, háromszor megtagadsz engem. És sĂrva fakada.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase