4:1 És ismĂ©t kezde tanĂtani a tenger mellett. És nagy sokaság gyĂ»le õ hozzá, Ăşgy hogy õ a hajĂłba lĂ©pvĂ©n, a tengeren ĂĽl vala, az egĂ©sz sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
4:2 És sokat tanĂtja vala õket pĂ©ldázatokban, Ă©s ezt mondja vala nĂ©kik tanĂtásában:
4:3 Halljátok: Ímé, a magvetõ kiméne vetni.
4:4 És lõn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
4:5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
4:6 Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
4:7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
4:8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
4:9 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
4:10 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl.
4:11 Ă• pedig monda nĂ©kik: NĂ©ktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kĂvĂĽl levõknek pedig pĂ©ldázatokban adatnak mindenek,
4:12 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.
4:13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
4:14 A magvetõ az ĂgĂ©t hinti.
4:15 Az ĂştfĂ©len valĂłk pedig azok, a kiknek hintik az ĂgĂ©t, de mihelyest hallják, azonnal eljõ a Sátán Ă©s elragadja a szĂvökbe vetett ĂgĂ©t.
4:16 És hasonlĂłkĂ©pen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ĂgĂ©t, mindjárt örömmel fogadják,
4:17 De nincsen õ bennĂĽk gyökere, hanem ideig valĂłk; azután ha nyomorĂşság vagy háborĂşság támad az Ăge miatt, azonnal megbotránkoznak.
4:18 A tövisek közĂ© vetettek pedig azok, a kik az ĂgĂ©t hallják,
4:19 De a világi gondok Ă©s a gazdagság csalárdsága Ă©s egyĂ©b dolgok kĂvánsága közbejõvĂ©n, elfojtják az ĂgĂ©t, Ă©s gyĂĽmölcstelen lesz.
4:20 A jĂł földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ĂgĂ©t Ă©s beveszik, Ă©s gyĂĽmölcsöt teremnek, nĂ©mely harmincz annyit, nĂ©mely hatvan annyit, nĂ©mely száz annyit.
4:21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elõ a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
4:22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
4:23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
4:24 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sõt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
4:25 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
4:26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
4:27 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.
4:28 Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
4:29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
4:30 És monda: Mihez hasonlĂtsuk az Isten országát? Avagy milyen pĂ©ldában pĂ©ldázzuk azt?
4:31 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
4:32 És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
4:33 És sok ilyen pĂ©ldázatban hirdeti vala nĂ©kik az ĂgĂ©t, Ăşgy a mint megĂ©rthetik vala.
4:34 PĂ©ldázat nĂ©lkĂĽl pedig nem szĂłl vala nĂ©kik; maguk közt azonban a tanĂtványoknak mindent megmagyaráz vala.
4:35 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: Menjünk át a túlsó partra.
4:36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
4:37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
4:38 Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?
4:39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség.
4:40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
4:41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase