5:1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
5:2 És a mint a hajĂłbĂłl kimĂ©ne, azonnal elĂ©be mĂ©ne egy ember a sĂrboltokbĂłl, a kiben tisztátalan lĂ©lek volt,
5:3 A kinek lakása a sĂrboltokban vala; Ă©s már lánczokkal sem bĂrta õt senki sem lekötni.
5:4 Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.
5:5 És Ă©jjel Ă©s nappal mindig a hegyeken Ă©s a sĂrboltokban volt, kiáltozva Ă©s magát kövekkel vagdosva.
5:6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
5:7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nĂ©kem te veled, JĂ©zus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kĂ©nyszerĂtelek, ne kĂnozz engem.
5:8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)
5:9 És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
5:10 És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.
5:11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
5:12 És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
5:13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
5:14 A kik pedig õrzik vala a disznĂłkat, elfutának, Ă©s hĂrt vivĂ©nek a városba Ă©s a falvakba. És kimenĂ©nek, hogy lássák, mi az, a mi törtĂ©nt.
5:15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
5:16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.
5:17 És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.
5:18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.
5:19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
5:20 El is mĂ©ne, Ă©s kezdĂ© hirdetni a TĂzvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele JĂ©zus; Ă©s mindnyájan elcsodálkozának.
5:21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.
5:22 És ĂmĂ©, eljöve a zsinagĂłga fõk egyike, nĂ©vszerint Jairus, Ă©s meglátván õt, lábaihoz esĂ©k,
5:23 És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
5:24 El is mĂ©ne vele, Ă©s követĂ© õt nagy sokaság, Ă©s összeszorĂtják vala õt.
5:25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
5:26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett,
5:27 Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
5:28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
5:29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
5:30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott vala ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
5:31 És mondának nĂ©ki az õ tanĂtványai: Látod, hogy a sokaság szorĂt össze tĂ©ged, Ă©s azt kĂ©rdezed: Kicsoda illetett engem?
5:32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
5:33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
5:34 Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
5:35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
5:36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
5:37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
5:38 És mĂ©ne a zsinagĂłga fejĂ©nek házához, Ă©s látá a zĂ»rzavart, a sok sĂránkozĂłt Ă©s jajgatĂłt.
5:39 És bemenvĂ©n, monda nĂ©kik: Mit zavarogtok Ă©s sĂrtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
5:40 És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
5:41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
5:42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
5:43 Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase