2:1 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.
2:2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.
2:3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.
2:4 És mivel a sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.
2:5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid.
2:6 Valának pedig ott nĂ©mely ĂrástudĂłk, a kik ott ĂĽlnek vala, szĂvökben Ăgy okoskodván:
2:7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedül az Isten?
2:8 És JĂ©zus azonnal Ă©szrevevĂ© az õ lelkĂ©vel, hogy azok magukban Ăgy okoskodnak, Ă©s monda nĂ©kik: MiĂ©rt gondoljátok ezeket a ti szĂvetekben?
2:9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?
2:10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:
2:11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.
2:12 Az pedig azonnal fölkele Ă©s felvĂ©vĂ©n nyoszolyáját, kimĂ©ne mindenkinek láttára; Ăşgy hogy mindenki elálmĂ©lkodĂ©k, Ă©s dicsõĂtĂ© az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!
2:13 És ismĂ©t kimĂ©ne a tenger mellĂ©; Ă©s az egĂ©sz sokaság megy vala õ hozzá, Ă©s õ tanĂtja vala õket.
2:14 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.
2:15 És lõn, a mikor õ ennek házában asztalhoz ĂĽle, a vámszedõk Ă©s bĂ»nösök is sokan odaĂĽlnek vala JĂ©zussal Ă©s az õ tanĂtványaival; mert sokan valának, Ă©s követĂ©k õt.
2:16 És a mikor látták az ĂrástudĂłk Ă©s a farizeusok, hogy egyĂĽtt eszik a vámszedõkkel Ă©s bĂ»nösökkel, mondának az õ tanĂtványainak: Mi dolog, hogy a vámszedõkkel Ă©s a bĂ»nösökkel eszik Ă©s iszik?
2:17 És a mikor ezt hallja vala JĂ©zus, monda nĂ©kik: Nem az egĂ©szsĂ©geseknek van szĂĽksĂ©gök orvosra, hanem a betegeknek, nem azĂ©rt jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bĂ»nösöket hĂvjak megtĂ©rĂ©sre.
2:18 A János Ă©s a farizeusok tanĂtványai pedig bõjtölnek vala. OdamenĂ©nek azĂ©rt Ă©s mondának nĂ©ki: Mi az oka, hogy Jánosnak Ă©s a farizeusoknak tanĂtványai bõjtölnek, a te tanĂtványaid pedig nem bõjtölnek?
2:19 JĂ©zus pedig monda nĂ©kik: Avagy bõjtölhet-Ă© a võlegĂ©ny násznĂ©pe, a mĂg velök van a võlegĂ©ny? A meddig a võlegĂ©ny velök van, nem bõjtölhetnek.
2:20 De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.
2:21 Senki sem varr pedig Ăşj posztĂłbĂłl foltot Ăł ruhára; máskĂĽlönben a mi azt kitoldaná, mĂ©g kiszakĂt belõle, az Ăşj a rĂ©gibõl, Ă©s nagyobb szakadás lesz.
2:22 És senki sem tölt Ăşj bort rĂ©gi tömlõkbe; kĂĽlönben az Ăşj bor a tömlõket szĂ©tszakĂtja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az Ăşj bort Ăşj tömlõkbe kell tölteni.
2:23 És lõn, hogy szombatnapon a vetĂ©sek közt megy vala által, Ă©s az õ tanĂtványai mentökben a kalászokat kezdĂ©k vala szaggatni.
2:24 Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?
2:25 Ă• pedig monda nĂ©kik: Soha sem olvastátok-Ă©, mit mĂvelt Dávid, mikor megszĂ»kĂĽlt Ă©s megĂ©hezett vala társaival egybe?
2:26 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?
2:27 És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.
2:28 Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase