8:1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, Ă©s nem volt mit enniök, magához szĂłlĂtotta JĂ©zus az õ tanĂtványait, Ă©s monda nĂ©kik:
8:2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
8:3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.
8:4 Az õ tanĂtványai pedig felelĂ©nek nĂ©ki: Honnan elĂ©gĂthetnĂ© meg ezeket valaki kenyĂ©rrel itt e pusztában?
8:5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
8:6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevĂ©n a hĂ©t kenyeret, Ă©s hálákat adván, megszegĂ©, Ă©s adá az õ tanĂtványainak, hogy elĂ©jök tegyĂ©k. És a sokaság elĂ© tevĂ©k.
8:7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
8:8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
8:9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.
8:10 És azonnal a hajĂłba szálla tanĂtványaival, Ă©s mĂ©ne Dalmánuta vidĂ©kĂ©re.
8:11 És kijövĂ©nek a farizeusok, Ă©s kezdĂ©k õt faggatni, mennyei jelt kĂvánván tõle, hogy kĂsĂ©rtsĂ©k õt.
8:12 Ă• pedig lelkĂ©ben felfohászkodván, monda: MiĂ©rt kĂván jelt ez a nemzetsĂ©g? Bizony mondom nĂ©ktek: Nem adatik jel ennek a nemzetsĂ©gnek.
8:13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
8:14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
8:15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
8:16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
8:17 JĂ©zus pedig Ă©szrevĂ©vĂ©n ezt, monda nĂ©kik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? MĂ©g sem látjátok-Ă© be Ă©s nem Ă©rtitek-Ă©? MĂ©gis kemĂ©ny-Ă© a szĂvetek?
8:18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
8:19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.
8:20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
8:21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
8:22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.
8:23 Ă• pedig megfogván a vaknak kezĂ©t, kivezetĂ© õt a falun kĂvĂĽl; Ă©s a szemeibe köpvĂ©n Ă©s kezeit reá tĂ©vĂ©n, megkĂ©rdĂ© õt, ha lát-Ă© valamit?
8:24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
8:25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
8:26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
8:27 És elmĂ©ne JĂ©zus Ă©s az õ tanĂtványai CzĂ©zárea Filippi falvaiba; Ă©s Ăştközben megkĂ©rdĂ© az õ tanĂtványait, mondván nĂ©kik: Kinek mondanak engem az emberek?
8:28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
8:29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
8:30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.
8:31 És kezdĂ© õket tanĂtani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, Ă©s megvettetni a vĂ©nektõl Ă©s a fõpapoktĂłl Ă©s ĂrástudĂłktĂłl, Ă©s megöletni, Ă©s harmadnapra feltámadni.
8:32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.
8:33 És õ megfordulván Ă©s az õ tanĂtványaira tekintvĂ©n, megfeddĂ© PĂ©tert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
8:34 A sokaságot pedig az õ tanĂtványaival egyĂĽtt magához szĂłlĂtván, monda nĂ©kik: Ha valaki Ă©n utánam akar jõni, tagadja meg magát, Ă©s vegye fel az õ keresztjĂ©t, Ă©s kövessen engem.
8:35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
8:36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
8:37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?
8:38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase