10:1 Onnan pedig felkelvĂ©n Judea határaiba mĂ©ne, a Jordánon tĂşl valĂł rĂ©szen által; Ă©s ismĂ©t sokaság gyĂ»l vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismĂ©t tanĂtja vala õket.
10:2 És a farizeusok hozzámenvĂ©n megkĂ©rdezĂ©k tõle, ha szabad-Ă© fĂ©rjnek felesĂ©gĂ©t elbocsátani, kĂsĂ©rtvĂ©n õt.
10:3 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
10:4 Ă•k pedig mondának: MĂłzes megengedte, hogy válĂłlevelet Ărjunk, Ă©s elváljunk.
10:5 És JĂ©zus felelvĂ©n, monda nĂ©kik: A ti szĂvetek kemĂ©nysĂ©ge miatt Ărta nĂ©ktek ezt a parancsolatot;
10:6 De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten.
10:7 Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
10:8 És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
10:9 Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
10:10 És odahaza az õ tanĂtványai ismĂ©t megkĂ©rdezĂ©k õt e dolog felõl.
10:11 Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
10:12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
10:13 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanĂtványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
10:14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.
10:15 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
10:16 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket.
10:17 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
10:18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
10:19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
10:20 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
10:21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
10:22 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
10:23 JĂ©zus pedig körĂĽltekintvĂ©n, monda tanĂtványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
10:24 A tanĂtványok pedig álmĂ©lkodának az õ beszĂ©dĂ©n; de JĂ©zus ismĂ©t felelvĂ©n, monda nĂ©kik: Gyermekeim, mily nehĂ©z azoknak, a kik a gazdagságban bĂznak, az Isten országába bemenni!
10:25 Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
10:26 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
10:27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
10:28 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
10:29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
10:30 A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.
10:31 Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.
10:32 Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elõttök megy vala Jézus, õk pedig álmélkodának, és követvén õt, félnek vala. És õ a tizenkettõt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,
10:33 Mondván: ĂŤmĂ©, felmegyĂĽnk Jeruzsálembe, Ă©s az embernek Fia átadatik a fõpapoknak Ă©s az ĂrástudĂłknak, Ă©s halálra kárhoztatják õt, Ă©s a pogányok kezĂ©be adják õt;
10:34 És megcsúfolják õt, és megostorozzák õt, és megköpdösik õt, és megölik õt; de harmadnapon feltámad.
10:35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
10:36 Ă• pedig monda nĂ©kik: Mit kĂvántok, hogy tegyek veletek?
10:37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl üljön a te dicsõségedben.
10:38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
10:39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
10:40 De az Ă©n jobb Ă©s bal kezem felõl valĂł ĂĽlĂ©st nem az Ă©n dolgom megadni, hanem azokĂ© lesz az, a kiknek elkĂ©szĂttetett.
10:41 És hallván ezt a tĂz tanĂtvány, haragudni kezdĂ©nek Jakabra Ă©s Jánosra.
10:42 JĂ©zus pedig magához szĂłlĂtván õket, monda nĂ©kik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, Ă©s az õ nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
10:43 De nem Ăgy lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
10:44 És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
10:45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.
10:46 És JerikĂłba Ă©rkezĂ©nek: Ă©s mikor õ Ă©s az õ tanĂtványai Ă©s nagy sokaság JerikĂłbĂłl kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott ĂĽle az Ăşton, koldulván.
10:47 És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
10:48 És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
10:49 Akkor JĂ©zus megállván, mondá, hogy hĂvják elõ. És elõhĂvják vala a vakot, mondván nĂ©ki: BĂzzál; kelj föl, hĂv tĂ©gedet.
10:50 Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
10:51 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
10:52 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase