6:1 És kimĂ©ne onnĂ©t, Ă©s mĂ©ne az õ hazájába, Ă©s követĂ©k õt az õ tanĂtványai.
6:2 És a mint eljött vala a szombat, tanĂtani kezde a zsinagĂłgában; Ă©s sokan, a kik õt hallák, elálmĂ©lkodának vala, mondván: HonnĂ©t vannak ennĂ©l ezek? És mely bölcsessĂ©g az, a mi nĂ©ki adatott, hogy ily csodadolgok is törtĂ©nnek általa?
6:3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És megbotránkoznak vala õ benne.
6:4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
6:5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyĂłgyĂta meg, rájok vetvĂ©n kezeit.
6:6 És csodálkozik vala azoknak hitetlensĂ©gĂ©n. Aztán köröskörĂĽl járja vala a falvakat, tanĂtván.
6:7 Majd magához szĂłlĂtá a tizenkettõt, Ă©s kezdĂ© õket kikĂĽldeni kettõnkĂ©nt, Ă©s ada nĂ©kik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
6:8 És megparancsolá nĂ©kik, hogy az Ăştra semmit ne vigyenek egy pálczán kĂvĂĽl; se táskát, se kenyeret, se pĂ©nzt az övĂĽkben;
6:9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
6:10 És monda nĂ©kik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a mĂg tovább mentek onnĂ©t.
6:11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnĂ©t kimenvĂ©n, verjĂ©tek le a port lábaitokrĂłl, bizonyságul õ ellenök. Bizony mondom nĂ©ktek: Sodomának vagy Gomorának tĂ»rhetõbb lesz a dolga az ĂtĂ©let napján, mint annak a városnak.
6:12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
6:13 És sok ördögöt Ă»znek vala ki, Ă©s olajjal sok beteget megkennek Ă©s meggyĂłgyĂtnak vala.
6:14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk.
6:15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés õ; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
6:16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból.
6:17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
6:18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
6:19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté.
6:20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és oltalmazá õt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt.
6:21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala,
6:22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.
6:23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.
6:24 Az pedig kimenvén, monda az õ anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelõ János fejét.
6:25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban.
6:26 A király pedig noha igen megszomorodĂ©k, eskĂ»je Ă©s a vendĂ©gek miatt nem akará õt elutasĂtani.
6:27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
6:28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elõhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
6:29 A tanĂtványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövĂ©nek, Ă©s elvivĂ©k a testĂ©t, Ă©s sĂrba tevĂ©k.
6:30 És az apostolok összegyĂ»lekezĂ©nek JĂ©zushoz, Ă©s elbeszĂ©lĂ©nek nĂ©ki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanĂtottak vala.
6:31 Õ pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejök.
6:32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán õ magok.
6:33 A sokaság pedig meglátá õket, a mint mennek vala, és sokan megismerék õt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelõzék õket, és hozzá gyülekezének.
6:34 És kimenvĂ©n JĂ©zus nagy sokaságot láta, Ă©s megszáná õket, mert olyanok valának, mint a pásztor nĂ©lkĂĽl valĂł juhok. És kezdĂ© õket sokra tanĂtani.
6:35 Mikor pedig immár nagy idõ vala, hozzámenvĂ©n az õ tanĂtványai mondának: Puszta ez a hely, Ă©s immár nagy idõ van:
6:36 Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
6:37 Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
6:38 Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
6:39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
6:40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
6:41 Ă• pedig vette vala az öt kenyeret Ă©s a kĂ©t halat, Ă©s az Ă©gre tekintvĂ©n, hálákat ada; Ă©s megszegĂ© a kenyereket Ă©s adá tanĂtványainak, hogy tegyĂ©k azok elĂ©; Ă©s a kĂ©t halat is elosztá mindnyájok között.
6:42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
6:43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
6:44 A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
6:45 És azonnal kĂ©nyszerĂtĂ© tanĂtványait, hogy hajĂłba szálljanak, Ă©s menjenek át elõre a tĂşlsĂł partra Bethsaida felĂ©, a mĂg õ a sokaságot elbocsátja.
6:46 Minekutána pedig elbocsátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni.
6:47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szárazon.
6:48 És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
6:49 Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
6:50 Mert mindnyájan látják vala õt Ă©s megrĂ©mĂĽlĂ©nek. De õ azonnal megszĂłlĂtá õket, Ă©s monda nĂ©kik: BĂzzatok; Ă©n vagyok, ne fĂ©ljetek.
6:51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
6:52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szĂvök meg vala kemĂ©nyedve.
6:53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
6:54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék õt,
6:55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy õ ott van.
6:56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase