30:1 És törtĂ©nt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megĂ©rkezĂ©k, [ĂmĂ©] az Amálekiták betörĂ©nek a dĂ©li vidĂ©kre Ă©s Siklágba, Ă©s levertĂ©k Siklágot, Ă©s felĂ©gettĂ©k azt tĂ»zzel.
30:2 És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytõl fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az õ útjokra.
30:3 Mikor azĂ©rt Dávid embereivel egyĂĽtt a városba Ă©rkezĂ©k; ĂmĂ© az tĂ»zzel felĂ©gettetett vala, felesĂ©geik, fiaik Ă©s leányaik pedig fogságba hurczoltattak.
30:4 Akkor Dávid Ă©s a nĂ©p, a mely õ vele volt, felkiáltának Ă©s annyira sĂrának, hogy vĂ©gre erejök sem volt a sĂrásra.
30:5 Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelbõl való Ahinoám és a Kármelbõl való Abigail, a Nábál felesége.
30:6 És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nĂ©p [arrĂłl] beszĂ©lt, hogy megkövezi õt, mivel az egĂ©sz nĂ©p lelke elkeseredett fiaik Ă©s leányaik miatt. Dávid azonban megerõsĂtĂ© magát az Ăšrban, az õ IstenĂ©ben.
30:7 És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.
30:8 És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é õket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.
30:9 Elméne azért Dávid, õ és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a [népnek] egy része megállott.
30:10 Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé [az ellenséget;] kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.
30:11 És találának a mezõn egy Ă©gyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivĂ©nek, Ă©s adának nĂ©ki kenyeret, hogy egyĂ©k, Ă©s megitatták õt vĂzzel.
30:12 És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszõlõt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.
30:13 És monda néki Dávid: Ki [embere] vagy te, és honnan való vagy? Õ pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem [immár] ma harmadnapja.
30:14 Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tûzzel.
30:15 És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És õ monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.
30:16 ElvezetĂ© azĂ©rt õket; Ă©s ĂmĂ©, azok elszĂ©ledĂ©nek az egĂ©sz vidĂ©ken, Ă©s evĂ©nek, ivának Ă©s tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományábĂłl Ă©s JĂşda tartományábĂłl hozának.
30:17 És vágta õket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.
30:18 És mindent megszabadĂtott Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az õ kĂ©t felesĂ©gĂ©t is megszabadĂtá Dávid.
30:19 És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tõlük; Dávid mindent visszahozott.
30:20 És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk elõtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!
30:21 Midõn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta õket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté õket békességgel.
30:22 Akkor mondának mind azok közĂĽl, a kik Dáviddal elmenĂ©nek, Ăgy szĂłlván: Minthogy mind a gonosz emberek Ă©s BĂ©liál emberei nem jöttek el velĂĽnk, semmit se adjunk nĂ©kik a zsákmánybĂłl, a melyet visszaszereztĂĽnk, hanem csak kinek-kinek a maga felesĂ©gĂ©t Ă©s gyermekeit, [azokat] vigyĂ©k el, Ă©s menjenek el.
30:23 Dávid azonban Ăgy szĂłla: Ne cselekedjetek Ăgy, atyámfiai, azzal, a mit az Ăšr adott nĂ©kĂĽnk; õ oltalmazott minket Ă©s adá kezĂĽnkbe a sereget, a mely ellenĂĽnk jött vala.
30:24 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sõt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlõképen osztozzanak.
30:25 És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig.
30:26 Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az õ barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.
30:27 Azoknak [tudniillik,] a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban [laknak;]
30:28 A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában [laknak;
30:29 A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban [laknak;]
30:30 A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban [laknak;
30:31 A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase