23:1 ÉrtesĂtĂ©k pedig Dávidot, mondván: ĂŤmĂ© a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, Ă©s dĂşlják a szĂ©rĂ»ket.
23:2 Akkor megkĂ©rdezĂ© Dávid az Urat, mondván: Elmenjek Ă©s leverjem-Ă© ezeket a Filiszteusokat? És monda az Ăšr Dávidnak: Eredj el, Ă©s verd le a Filiszteusokat, Ă©s szabadĂtsd meg Kehillát.
23:3 A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában [is] félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.
23:4 Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.
23:5 ElmĂ©ne azĂ©rt Dávid Ă©s az õ emberei Kehillába, Ă©s harczola a Filiszteusok ellen, Ă©s elhajtá marhájokat, Ă©s felette igen megverĂ© õket. És megszabadĂtá Dávid Kehilla lakosait.
23:6 Lõn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.
23:7 Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta õt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.
23:8 És összegyûjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az õ embereit.
23:9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul õ ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elõ az efódot.
23:10 És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jõni Kehillába, hogy elpusztĂtsa a várost miattam.
23:11 Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.
23:12 És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.
23:13 Felkele azért Dávid és az õ emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midõn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.
23:14 És Dávid a pusztában tartózkodék az erõs helyeken, és a Zif pusztájában levõ hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá õt kezébe.
23:15 Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdõben vala:
23:16 Felkele Jonathán, a Saul fia, Ă©s elment Dávidhoz az erdõbe, Ă©s megerõsĂtĂ© az õ kezĂ©t az Istenben.
23:17 És monda nĂ©ki: Ne fĂ©lj, mert Saulnak, az Ă©n atyámnak keze nem fog utĂłlĂ©rni tĂ©ged, Ă©s te király leszesz Izráel felett, Ă©s Ă©n második leszek te utánad, Ă©s Saul is, az Ă©n atyám, tudja, hogy Ăgy lesz.
23:18 És szövetséget kötének ketten az Úr elõtt. És Dávid az erdõben marada, Jonathán pedig haza ment.
23:19 És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erõs helyeken az erdõben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!
23:20 Most azért minthogy lelkednek fõkivánsága az, hogy lejõjj, óh király, jõjj le; és a mi [gondunk] lesz, hogy a királynak kezébe adjuk õt.
23:21 És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!
23:22 Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az õ tartózkodási helyét, és hogy ki látta õt ott, mert [azt] mondották nékem, [hogy] igen ravasz õ.
23:23 Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol õ lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom õt Júdának minden ezrei között.
23:24 Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul elõtt. Dávid pedig és az õ emberei Máon pusztájában valának a mezõségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.
23:25 És elméne Saul az õ embereivel együtt, hogy megkeresse [õt.] Dávidnak azonban megizenték, és õ leszállott a kõszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.
23:26 És Saul a hegynek egyik oldalán mĂ©ne, Dávid Ă©s az õ emberei pedig a hegynek másik oldalán. És [Ă©pen], mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekĂĽlhessen Saul elõl, Ă©s Saul Ă©s az õ emberei [már] körĂĽl is kerĂtettĂ©k Dávidot Ă©s az õ embereit, hogy megfogják,
23:27 Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jõjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.
23:28 Akkor megtĂ©re Saul Dávid ĂĽldözĂ©sĂ©bõl, Ă©s a Filiszteusok ellen ment. AzĂ©rt hĂvják azt a hegyet a menekĂĽlĂ©s kõsziklájának.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase