17:1 És összegyûjték a Filiszteusok seregeiket a harczra, és összegyûlének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.
17:2 Saul és az Izráeliták pedig összegyûlének, és tábort ütének az Elah völgyében; és csatarendbe állának a Filiszteusok ellen.
17:3 És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izráeliták pedig a hegyen állottak túlfelõl, úgy hogy a völgy közöttük vala.
17:4 És kijöve a Filiszteusok táborábĂłl egy bajnok fĂ©rfiĂş, a kit GĂłliáthnak hĂvtak, Gáth [városábĂłl valĂł,] kinek magassága hat sing Ă©s egy arasz vala.
17:5 Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.
17:6 Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt.
17:7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és elõtte megy vala, ki a paizst hordozza vala.
17:8 És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harczra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válaszszatok azért magatok közül egy embert, és jõjjön le hozzám.
17:9 Ha azután meg bĂr velem vĂvni Ă©s engem legyõz: akkor mi a ti szolgáitok leszĂĽnk; ha pedig Ă©n gyõzöm le õt Ă©s megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nĂ©kĂĽnk.
17:10 Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetĂ©m a mai napon Izráel seregĂ©t, állĂtsatok azĂ©rt ki ellenem egy embert, hogy megvĂvjunk egymással.
17:11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala.
17:12 És Dávid, JĂşda [városábĂłl,] Bethlehembõl valĂł amaz Efratita embernek volt a fia, a kit Isainak hĂvtak, a kinek nyolcz fia volt, Ă©s e fĂ©rfiĂş a Saul idejĂ©ben vĂ©n ember vala, emberek közt [korban] elõhaladt.
17:13 És Isainak három idõsebbik fia Saullal elment a háborúba. Az õ három fiának pedig, a kik a háborúba menének, [ezek] valának neveik: az idõsebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.
17:14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idõsebb elment Saul után:
17:15 Dávid elméne és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait õrizze Bethlehemben.
17:16 A Filiszteus pedig elõjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át.
17:17 És monda Isai az õ fiának, Dávidnak: Vedd testvĂ©reid számára ezt az efa pergelt bĂşzát Ă©s ezt a tĂz kenyeret, Ă©s sietve vidd el a táborba testvĂ©reidhez.
17:18 Ezt a tĂz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, Ă©s látogasd meg testvĂ©reidet, hogy jĂłl vannak-Ă©, Ă©s hozz tõlĂĽk jelt.
17:19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harczolnának a Filiszteusok ellen.
17:20 Felkele azĂ©rt Dávid korán reggel, Ă©s a nyájat egy pásztorra bĂzván, felvette a [terhet] Ă©s elment, a mint meghagyta nĂ©ki Isai; Ă©s eljutott a tábor kerĂtĂ©sĂ©hez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.
17:21 És csatarendbe állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend csatarend ellen.
17:22 Akkor Dávid rábĂzta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat õrzi, Ă©s elfuta a harcztĂ©rre Ă©s odaĂ©rve, kĂ©rdezõsködĂ©k testvĂ©reinek állapota felõl.
17:23 És mĂg õ beszĂ©lt velök, ĂmĂ© a bajnok fĂ©rfi, a GĂłliáth nevĂ» Filiszteus, a ki GáthbĂłl valĂł volt, elõjöve a Filiszteusok csatarendei közĂĽl, Ă©s most is hasonlĂłkĂ©pen beszĂ©l vala; Ă©s meghallá [ezt] Dávid.
17:24 Az Izráeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának elõle, és igen félnek vala.
17:25 És mondának az Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, a ki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné õt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.
17:26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, a kik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelrõl? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élõ Istennek seregét?!
17:27 A nép pedig e beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli õt.
17:28 És meghallá Eliáb az õ nagyobbik testvĂ©re, hogy az emberekkel beszĂ©le; Ă©s nagyon megharaguvĂ©k Eliáb Dávidra, Ă©s monda: MiĂ©rt jöttĂ©l ide, Ă©s kire bĂztad azt a nĂ©hány juhot, a mely a pusztában van? Ismerem vakmerõsĂ©gedet Ă©s szĂvednek álnokságát, hogy csak azĂ©rt jöttĂ©l ide, hogy megnĂ©zd az ĂĽtközetet!
17:29 Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez.
17:30 És elfordula tõle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban,] és a nép is az elõbbi beszéd szerint válaszola néki.
17:31 És mikor meghallották azokat a szavakat, a melyeket Dávid szĂłla, megmondák Saulnak, ki magához hĂvatá õt.
17:32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csĂĽggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád Ă©s megvĂv ezzel a Filiszteussal.
17:33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvĂvj, mert te gyermek vagy, õ pedig ifjĂşságátĂłl fogva hadakozĂł fĂ©rfi vala.
17:34 És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:
17:35 Elmentem utána Ă©s levágtam, Ă©s kiszabadĂtám szájábĂłl; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, Ă©s levágtam Ă©s megöltem õt.
17:36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élõ Istennek seregét.
17:37 És monda Dávid: Az Ăšr, a ki megszabadĂtott engem az oroszlánnak Ă©s a medvĂ©nek kezĂ©bõl, meg fog szabadĂtani engem e Filiszteusnak kezĂ©bõl is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, Ă©s az Ăšr legyen veled!
17:38 És felöltözteté Saul Dávidot a maga harczi ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté õt pánczélba.
17:39 Akkor Dávid felkötĂ© kardját harczi ruhája fölĂ©, Ă©s járni akart, mert mĂ©g nem prĂłbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bĂrok ezekben járni, mert mĂ©g nem prĂłbáltam; Ă©s levetĂ© azokat Dávid magárĂłl.
17:40 És kezĂ©be vette botját, Ă©s kiválasztván magának a patakbĂłl öt sĂma kövecskĂ©t, eltevĂ© azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, Ă©s parittyájával kezĂ©ben közeledĂ©k a Filiszteushoz.
17:41 Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, a ki a paizsát hordozza, elõtte vala.
17:42 Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette õt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetû.
17:43 És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével [együtt.]
17:44 Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jõjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.
17:45 Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél.
17:46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.
17:47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és õ titeket kezünkbe fog adni.
17:48 És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé.
17:49 És Dávid benyĂşlt kezĂ©vel a tarisznyába Ă©s kivett onnan egy követ, Ă©s elhajĂtván, homlokán találta a Filiszteust, Ăşgy, hogy a kõ homlokába mĂ©lyede, Ă©s arczczal a földre esĂ©k.
17:50 Így Dávid erõsebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kõvel. És levágta a Filiszteust és megölte õt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.
17:51 És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyébõl, és megölé õt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig a mint meglátták, hogy az õ hõsük meghalt, megfutamodának.
17:52 És felkelének Izráel és Júda férfiai és felkiáltának, és üldözék a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei a Saraim felé [vezetõ] úton Gáthig és Ekronig.
17:53 Visszatérének azután Izráel fiai a Filiszteusok üldözésébõl, és feldúlták azoknak táborát.
17:54 Dávid pedig felvevé a Filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le.
17:55 Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a Filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fõvezérének: Abner! ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked oh király, hogy nem tudom!
17:56 És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú?
17:57 És a mint visszajött Dávid, miután megölte a Filiszteust, megfogá õt Abner, és Saulhoz vitte; és a Filiszteusnak feje kezében vala.
17:58 És monda néki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Bethlehembõl való Isainak a fia vagyok.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase