3:1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.
3:2 És történt egyszer, mikor Éli az õ [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),
3:3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:
3:4 Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig felele: Ímhol vagyok!
3:5 És Élihez szalada, Ă©s monda: ĂŤmhol vagyok, mert hĂvtál engem; õ pedig felele: Nem hĂvtalak, menj vissza, fekĂĽdjĂ©l le. ElmĂ©ne azĂ©rt Ă©s lefekĂĽvĂ©k.
3:6 És szĂłlĂtá az Ăšr ismĂ©t: Sámuel! Sámuel pedig felkelvĂ©n, Élihez ment, Ă©s monda: ĂŤmhol vagyok, mert hĂvtál engem. És õ felele: Nem hĂvtalak fiam, menj vissza, fekĂĽdjĂ©l le.
3:7 Sámuel pedig mĂ©g nem ismerte az Urat, [mert] mĂ©g nem jelentetett ki nĂ©ki az Ăšrnak ĂgĂ©je.
3:8 És szĂłlĂtá az Ăšr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvĂ©n, Élihez ment Ă©s monda: ĂŤmhol vagyok, mert hĂvtál engem. Akkor eszĂ©be jutott Élinek, hogy az Ăšr hĂvja a gyermeket.
3:9 Monda azĂ©rt Éli Sámuelnek: Menj el, fekĂĽdjĂ©l le, Ă©s ha szĂłlĂtanak tĂ©ged, [ezt] mondjad: SzĂłlj Uram, mert hallja a te szolgád. ElmĂ©ne azĂ©rt Sámuel, Ă©s lefekĂĽvĂ©k az õ helyĂ©re.
3:10 Akkor eljövĂ©n az Ăšr, oda állott Ă©s szĂłlĂtá, mint annak elõtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: SzĂłlj, mert hallja a te szolgád!
3:11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.
3:12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.
3:13 Mert megjelentettem nĂ©ki, hogy elĂtĂ©lem az õ házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jĂłl] tudott, hogy mikĂ©nt teszik vala Ăştálatosokká magokat az õ fiai, Ă©s õ nem akadályozta meg õket.
3:14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.
3:15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.
3:16 SzĂłlĂtá azĂ©rt Éli Sámuelt, Ă©s monda: Fiam, Sámuel! Ă• pedig felele: ĂŤmhol vagyok.
3:17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked [az Úr?] El ne titkold elõttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz elõttem mind abból, a mit mondott néked!
3:18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el elõtte. Õ pedig monda: Õ az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.
3:19 Sámuel pedig fölnevekedĂ©k, Ă©s az Ăšr vala õ vele, Ă©s semmit az õ ĂgĂ©ibõl a földre nem hagy vala esni.
3:20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.
3:21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase