9:1 És volt egy ember a Benjámin [nemzetségébõl,] kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetõs ember vala.
9:2 És volt néki egy Saul nevû fia, ifjú és szép; õ nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.
9:3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az õ fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.
9:4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.
9:5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az õ szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.
9:6 Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk.
9:7 És monda Saul az õ szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?
9:8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat.
9:9 RĂ©gen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkĂ©rdezni: Jertek, menjĂĽnk el a nĂ©zõhöz; mert a kit most prĂłfĂ©tának neveznek, rĂ©gen nĂ©zõnek hĂvták.
9:10 És Saul monda az õ szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.
9:11 A mint pedig a város felhágĂłján menĂ©nek, leányokkal találkozának, a kik vizet merĂteni jöttek ki, Ă©s mondának nĂ©kik: Itt van-Ă© a nĂ©zõ?
9:12 És azok felelĂ©nek nĂ©kik, Ă©s mondának: Igen, amott van elõtted, siess azĂ©rt, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a nĂ©pnek vĂ©res áldozata Ăm e hegyen.
9:13 A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielõtt felmenne a hegyre, hogy egyĂ©k; mert a nĂ©p nem eszik addig, mĂg õ el nem jön, mivel a vĂ©res áldozatot õ áldja meg, Ă©s azután esznek a meghĂvottak. AzĂ©rt most menjetek fel, mert Ă©pen most fogjátok õt megtalálni.
9:14 FelmenĂ©nek azĂ©rt a városba. És mikor a városban menĂ©nek, ĂmĂ© akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.
9:15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az elõtt, hogy Saul eljött, mondván:
9:16 Holnap ilyenkor kĂĽldök hozzád egy embert a Benjámin földĂ©rõl, Ă©s kend fel õt fejedelmĂĽl az Ă©n nĂ©pem, Izráel felett, hogy megszabadĂtsa az Ă©n nĂ©pemet a Filiszteusok kezĂ©bõl; mert megtekintĂ©m az Ă©n nĂ©pemet, mivel felhatott az õ kiáltása hozzám.
9:17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kirõl szólottam néked, õ uralkodjék az én népem felett.
9:18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a nézõ háza?
9:19 Sámuel pedig felele Saulnak, Ă©s monda: Én vagyok az a nĂ©zõ; menj fel elõttem a hegyre, Ă©s egyetek ma Ă©n velem, reggel pedig elbocsátlak tĂ©ged, Ă©s megmondom nĂ©ked mind azt, a mi szĂvedben van.
9:20 A szamarak miatt pedig, melyek tõled ezelõtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az, a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?
9:21 És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzsébõl való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?
9:22 Akkor Sámuel megfogta Sault Ă©s az õ szolgáját, Ă©s bevezette õket az Ă©tkezõ helyre; Ă©s nĂ©kik adta a fõhelyet a meghĂvottak között, kik mintegy harminczan valának.
9:23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elõ azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyrõl azt mondám, hogy tartsd magadnál.
9:24 Akkor a szakács felhozta a czombot Ă©s a mi rajta volt, Ă©s Saul elĂ© tevĂ©. És õ monda: ĂŤmhol a megmaradt rĂ©sz, vedd magad elĂ© Ă©s egyĂ©l, mert erre az idõre tĂ©tetett az el számodra, mikor mondám: MeghĂvtam a nĂ©pet. EvĂ©k azĂ©rt Saul azon a napon Sámuellel.
9:25 És miután lejöttek a hegyrõl a városba, a felházban beszélgetett Saullal.
9:26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, õ és Sámuel az utczára.
9:27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen elõre elõttünk - és elõre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase