18:1 Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette õt, mint a saját lelkét.
18:2 És Saul magához vevé õt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja házához.
18:3 És szövetséget kötének Jonathán és Dávid [egymással,] mivel úgy szerette õt, mint a saját lelkét.
18:4 És Jonathán levetĂ© felsõ ruháját, a mely rajta volt, Ă©s Dávidnak adta, sõt hadi öltözetĂ©t is, saját kardját, kĂ©zĂvĂ©t Ă©s övĂ©t.
18:5 És elméne Dávid mindenüvé, a hová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé õt, és kedves lõn az egész nép elõtt, és a Saul szolgái elõtt is.
18:6 És a mint [hazafelĂ©] jövĂ©nek, mikor Dávid visszatĂ©rt, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elĂ© Izráelnek minden városaibĂłl, hogy Ă©nekeljenek Ă©s körben tánczoljanak, dobokkal, vĂgassággal Ă©s tomborákkal.
18:7 És Ă©nekelni kezdĂ©nek az asszonyok, kik vĂgadozának Ă©s mondának: Megverte Saul az õ ezerĂ©t Ă©s Dávid is az õ tĂzezerĂ©t.
18:8 Saul pedig igen megharaguvĂ©k, Ă©s gonosznak tetszĂ©k az õ szemei elõtt ez a beszĂ©d, Ă©s monda: Dávidnak tĂzezeret tulajdonĂtanak Ă©s nĂ©kem tulajdonĂtják az ezeret, Ăgy hát már csak a királyság [hiányzik] nĂ©ki.
18:9 Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sõt azután is.
18:10 Másnap pedig megszállta Sault az Istentõl [küldött] gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként [szokta,] és a dárda Saul kezében vala.
18:11 És elhajĂtá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid kĂ©t Ăzben is fĂ©lrehajolt elõle.
18:12 És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.
18:13 És Saul elbocsátá õt magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejõ vala a nép elõtt.
18:14 És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.
18:15 Mikor pedig látta Saul, hogy õ igen eszesen viseli magát, félni kezde tõle.
18:16 De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert õ elõttük méne ki és jöve be.
18:17 És monda Saul Dávidnak: Ímé idõsebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az Úrnak harczait; mert [azt] gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.
18:18 Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izráelben, hogy a királynak veje legyek?
18:19 De történt abban az idõben, mikor Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból való Hadrielnek adták õt feleségül.
18:20 Mikál, a Saul leánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog.
18:21 És monda Saul: NĂ©ki adom õt, hogy õ legyen veszedelmĂ©re Ă©s a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azĂ©rt Saul Dávidnak másodĂzben: LĂ©gy [tehát] most az Ă©n võm.
18:22 És megparancsolá Saul az õ szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Ímé a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a királynak.
18:23 És elmondák a szolgák Dávid elõtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog elõttetek, hogy a király vejévé legyen [valaki,] holott én szegény és megvetett ember vagyok?
18:24 És megmondák Saulnak az õ szolgái, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.
18:25 Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kiván a király [más] jegyajándĂ©kot, hanem csak száz Filiszteus elõbõrĂ©t, hogy bosszĂşt állj a király ellensĂ©gein; mert Saul a Filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztĂtani.
18:26 Megmondák azért az õ szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A [kitûzött] napok még el sem telének,
18:27 Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a Filiszteusok közül kétszáz férfit; és elhozá Dávid elõbõreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És néki adá Saul az õ leányát, Mikált, feleségül.
18:28 Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti õt:
18:29 Akkor Saul még inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lõn Dávidnak teljes életében.
18:30 A Filiszteusok vezĂ©rei pedig [gyakran] betörnek vala, de valahányszor betörĂ©nek, Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben viselĂ© magát; azĂ©rt felette hĂressĂ© lõn az õ neve.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase