16:1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem õt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben [lakó] Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.
16:2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Ăšr: VĂgy magaddal egy ĂĽszõt, Ă©s azt mondjad: AzĂ©rt jöttem, hogy az Ăšrnak áldozzam.
16:3 És hĂvd meg Isait az áldozatra, Ă©s Ă©n tudtodra adom, hogy mit cselekedjĂ©l, Ă©s kend fel számomra azt, a kit mondándok nĂ©ked.
16:4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, [és] eleibe [menvén,] mondának: Békességes-é a te jöveteled?
16:5 Ă• pedig felele: BĂ©kessĂ©ges; azĂ©rt jöttem, hogy áldozzam az Ăšrnak. SzenteljĂ©tek meg azĂ©rt magatokat, Ă©s jertek el velem az áldozatra. Isait Ă©s az õ fiait pedig megszentelĂ©, Ă©s elhĂvá õket az áldozatra.
16:6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr elõtt van az õ felkentje!
16:7 Az Ăšr azonban monda Sámuelnek: Ne nĂ©zd az õ kĂĽlsõjĂ©t, se termetĂ©nek nagyságát, mert megvetettem õt. Mert az [Ăšr] nem azt nĂ©zi, a mit az ember; mert az ember azt nĂ©zi, a mi szeme elõtt van, de az Ăšr azt nĂ©zi, mi a szĂvben van.
16:8 SzĂłlĂtá azĂ©rt Isai Abinádábot, Ă©s elvezetĂ© õt Sámuel elõtt; õ pedig monda: Ez sem az, kit az Ăšr választa.
16:9 Elvezeté azután elõtte Isai Sammát; õ pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.
16:10 És Ăgy elvezetĂ© Isai Sámuel elõtt [mind] a hĂ©t fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közĂĽl választott az Ăšr.
16:11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-Ă© már az ifjak? Ă• pedig felele: Hátra van mĂ©g a kisebbik, Ă©s ĂmĂ© õ a juhokat õrzi. És monda Sámuel Isainak: KĂĽldj el, Ă©s hozasd ide õt, mert addig nem fogunk leĂĽlni, mĂg õ ide nem jön.
16:12 Elkülde azért, és elhozatá õt. (Õ pedig piros vala, szép szemû és kedves tekintetû.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert õ az.
16:13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené õt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
16:14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni õt, [mely] az Úrtól [küldetett].
16:15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentõl [küldött] gonosz lélek gyötör téged!
16:16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek [olyan] embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentõl [küldött] gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.
16:17 És monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek tehát számomra [olyan ]embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
16:18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben [lakó] Isainak [egyik] fiát, a ki tud hárfázni, a ki erõs vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.
16:19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.
16:20 Isai pedig võn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlõ bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az õ fiától, Dávidtól.
16:21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla elõtte, az igen megszerette õt, és fegyverhordozója lõn néki.
16:22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem õt.
16:23 És lõn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lõn, és a gonosz lélek eltávozék tõle.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase