2:1 És imádkozĂ©k Anna, Ă©s monda: Ă–rvendez az Ă©n szĂvem az Ăšrban, &Felmagasztaltatott az Ă©n szarvam az Ăšrban. &Az Ă©n szám felnyĂlt ellensĂ©geim ellen, &Mert szabadĂtásodnak örvendezek Ă©n!
2:2 Senki sincs olyan szent, mint az Úr, &Sõt rajtad kivül senki sincs. &Nincsen olyan kõszál, mint a mi Istenünk.
2:3 Ne szĂłljatok oly kevĂ©lyen, oly nagyon kevĂ©lyen; &SzátokbĂłl ne jõjjön kĂ©rkedõ szĂł, &Mert mindentudĂł Isten az Ăšr, &És a cselekedeteket õ ĂtĂ©li meg.
2:4 Az erõs kĂ©zĂjjasokat megrontja, &És a roskadozĂłkat erõvel övedzi fel,
2:5 A megelĂ©gedettek bĂ©rĂ©rt szegõdnek el, &Éhezõk pedig nem lesznek; &S mĂg a magtalan hĂ©t gyermeket szĂĽl, &A sok gyermekĂ» megfogyatkozik.
2:6 Az Ăšr öl Ă©s elevenĂt, &SĂrba visz Ă©s visszahoz.
2:7 Az Ăšr szegĂ©nynyĂ© tesz Ă©s gazdagĂt, &Megaláz s fel is magasztal;
2:8 Felemeli a porból a szegényt, &És a sárból kihozza a szûkölködõt, &Hogy ültesse hatalmasok mellé, &És a dicsõségnek székét adja nékik; &Mert az Úré a földnek oszlopai, &És azokra helyezé a föld kerekségét.
2:9 HĂveinek lábait megoltalmazza, &De az istentelenek setĂ©tsĂ©gben nĂ©mulnak el, &Mert nem az erõ teszi hatalmassá az embert.
2:10 Az Ăšr, a kik vele versengenek, megrontja, &Mennydörög felettök az Ă©gben, &Az Ăšr megĂtĂ©li a földnek határait, &Királyának pedig hatalmat ad, &És felemeli felkentjĂ©nek szarvát!
2:11 Elméne ezután Elkána Rámába az õ házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap elõtt.
2:12 Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.
2:13 És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midõn a húst fõzték, és a háromágú villácska az õ kezében vala;
2:14 És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.
2:15 És minekelõtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tõled fõtt húst, hanem csak nyerset.
2:16 És ha az ember [azt] mondja nĂ©ki: Hadd gyĂşjtsák meg most a kövĂ©rĂ©t, azután vedd el, a mint lelked kĂvánja: akkor azt mondják vala: [SemmikĂ©pen] nem, hanem most adjad, mert ha nem, erõvel elveszem.
2:17 Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az Úr elõtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.
2:18 Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve.
2:19 És anyja kicsiny felsõ ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendõnként, mikor férjével felment az esztendõnként való áldozat bemutatására.
2:20 És megáldá Éli Elkánát és az õ feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének.
2:21 És meglátogatá az Úr Annát, ki az õ méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.
2:22 Éli pedig igen vĂ©n vala, Ă©s meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egĂ©sz Izráellel, Ă©s hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyĂĽlekezet sátorának nyĂlása elõtt szolgálnak.
2:23 Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptõl.
2:24 Ne [tegyĂ©tek] fiaim! mert nem jĂł hĂr az, melyet hallok; vĂ©tkessĂ© teszitek az Ăšrnak nĂ©pĂ©t.
2:25 Ha ember embertársa ellen vĂ©tkezik, megĂtĂ©li az Isten; de ha az Ăšr ellen vĂ©tkezik az ember, ki lehetne Ă©rette közbenjárĂł? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Ăšr meg akará õket ölni.
2:26 A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek elõtt.
2:27 És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midõn Égyiptomban a Faraó házában valának?
2:28 És kiválasztám õt papnak Izráel minden nemzetsĂ©gei közĂĽl magamnak, hogy áldozzon az Ă©n oltáromon; hogy fĂĽstölõ szert fĂĽstölögtessen, hogy az efĂłdot elõttem viselje; Ă©s atyád házára bĂztam Izráel fiainak minden tĂĽzes áldozatait.
2:29 MiĂ©rt tapossátok meg az Ă©n vĂ©res áldozatomat Ă©s Ă©teláldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlĂ©kban? És te többre becsĂĽlöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hĂzlaljátok az Ă©n nĂ©pem Izráel minden áldozatának elejĂ©vel.
2:30 AzĂ©rt Ăgy szĂłl az Ăšr, Izráelnek Istene, jĂłllehet megmondottam, hogy a te házad Ă©s atyádnak háza mindörökkĂ© Ă©n elõttem jár; de most, [azt] mondja az Ăšr, távol legyen tõlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztessĂ©get szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.
2:31 Ímé, napok jõnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén [ember] a te házadban.
2:32 És meglátod az [Isten] hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén [ember] a te házadban soha.
2:33 Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellõl, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg.
2:34 És az legyen elõtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.
2:35 Támasztok azonban magamnak hĂ»sĂ©ges papot, ki kedvem Ă©s akaratom szerint cselekszik; Ă©s Ă©pĂtek nĂ©ki állandĂł házat, Ă©s az Ă©n felkentem elõtt fog járni mindenkor.
2:36 És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon elõtte [egy] ezüst pénzecskéért és [egy] darab kenyérért, [és ezt] mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem [egy] falat kenyeret.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase