1:1 Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységérõl való, és az õ neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.
1:2 És kĂ©t felesĂ©ge volt nĂ©ki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hĂvták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.
1:3 És ez az ember felmegy vala esztendõnként az õ városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai.
1:4 És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az õ feleségének, és minden fiának és leányának [áldozati] részt ád vala;
1:5 Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát [igen] szerette; de az Úr bezárá az õ méhét.
1:6 Igen bosszantja vala pedig [Annát] vetélkedõ társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az õ méhét.
1:7 És Ăgy törtĂ©nt ez esztendõrõl esztendõre; valahányszor felment az Ăšrnak házába, ekkĂ©pen bosszantá õt, õ pedig sĂr vala Ă©s semmit sem evĂ©k.
1:8 És monda nĂ©ki Elkána, az õ fĂ©rje: Anna, miĂ©rt sĂrsz, Ă©s miĂ©rt nem eszel? Mi felett bánkĂłdol szĂvedben? Avagy nem többet Ă©rek-Ă© Ă©n nĂ©ked tĂz fiĂşnál?
1:9 És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében),
1:10 És lelkĂ©ben elkeseredve, könyörge az Ăšrnak, Ă©s igen sĂr vala.
1:11 És fogadást tõn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én õt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az õ fejét soha!
1:12 Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr elõtt: Éli figyel vala az õ szájára;
1:13 És mivel Anna szĂvĂ©ben könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallhatĂł): Éli gondolá, hogy rĂ©szeg.
1:14 Monda azĂ©rt nĂ©ki Éli: Meddig leszel rĂ©szeg? TávolĂtsd el mámorodat magadtĂłl.
1:15 Anna pedig felele, Ă©s monda nĂ©ki: Nem, Uram! bánatos lelkĂ» asszony vagyok Ă©n; sem bort, sem rĂ©szegĂtõ italt nem ittam, csak szĂvemet öntöttem ki az Ăšr elõtt.
1:16 Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességébõl szólottam eddig.
1:17 És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tõle.
1:18 Õ pedig monda: Legyen kedves elõtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az õ útjára és evék, és arcza nem vala többé [szomorú.]
1:19 És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr elõtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az õ feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla.
1:20 És történt idõ multával, hogy terhes lõn Anna, és szüle fiat és nevezé õt Sámuelnek, mert [úgymond] az Úrtól kértem õt.
1:21 És mikor felméne a férfi, Elkána és az õ egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendõnként való áldozatát és fogadását:
1:22 Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem õt, hogy az Úr elõtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.
1:23 És monda nĂ©ki Elkána, az õ fĂ©rje: CselekedjĂ©l Ăşgy, a mint nĂ©ked tetszik, maradj [itthon], mĂg elválasztod; csakhogy az Ăšr teljesĂtse be az õ beszĂ©dĂ©t! [Otthon] marada azĂ©rt az asszony Ă©s szoptatta gyermekĂ©t, a mĂg elválasztá.
1:24 És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlõ borral, és bevivé õt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig [még igen] kicsiny vala.
1:25 És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték.
1:26 Õ pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak.
1:27 Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tõle kértem.
1:28 Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase