10:1 Akkor elõvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az õ fejére tölté, és megcsókolá õt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az õ öröksége felett?
10:2 Mikor azĂ©rt te most elmĂ©gy tõlem, találkozni fogsz kĂ©t emberrel a Rákhel sĂrja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják nĂ©ked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresĂ©sĂ©re indultál vala; Ă©s ĂmĂ©, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, Ă©s miattatok aggĂłdik, mondván: Mit tegyek a fiamĂ©rt?
10:3 És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlõ bort.
10:4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl.
10:5 Azután eljutsz az Isten hegyĂ©re, hol a Filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig bemĂ©gy oda a városba, a prĂłfĂ©ták seregĂ©vel fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõnek le, elõttök lant, dob, sĂp Ă©s hárfa lesz, Ă©s õk magok prĂłfĂ©tálnak.
10:6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.
10:7 Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.
10:8 Most azĂ©rt menj le Ă©n elõttem Gilgálba, Ă©s ĂmĂ© Ă©n lemegyek te hozzád, hogy Ă©gõáldozatot áldozzam Ă©s hálaáldozatot hozzak. HĂ©t napig várakozzál, mĂg hozzád megyek, Ă©s [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjĂ©l.
10:9 És lõn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltõl eltávozzĂ©k, elváltoztatá Isten az õ szĂvĂ©t, Ă©s azon a napon beteljesedĂ©nek mind azok a jelek.
10:10 És mikor elmenĂ©nek ama hegyre, ĂmĂ© a prĂłfĂ©táknak serege vele szembe jöve, Ă©s az Istennek lelke õ reá szálla, Ă©s prĂłfĂ©tála õ közöttök.
10:11 És lõn, hogy mind azok, kik ismertĂ©k õt annakelõtte, mikor látták, hogy ĂmĂ© a prĂłfĂ©tákkal egyĂĽtt prĂłfĂ©tál, monda a nĂ©p egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a prĂłfĂ©ták közt van?
10:12 És felele egy közülök, és monda: Ugyan kicsoda az õ atyjuk? Azért lõn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?
10:13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.
10:14 Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És õ monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.
10:15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?
10:16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.
10:17 És összehĂvta Sámuel a nĂ©pet Mispába az Ăšrhoz.
10:18 És monda Izráel fiainak: ĂŤgy szĂłl az Ăšr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt ÉgyiptombĂłl, Ă©s Ă©n szabadĂtottalak meg titeket az Ă©gyiptombeliek kezĂ©bõl Ă©s mind amaz országok kezĂ©bõl, melyek sanyargatának titeket.
10:19 Ti pedig most megvetettĂ©tek a ti Isteneteket, a ki megszabadĂtott titeket minden bajaitokbĂłl Ă©s nyomorĂşságaitokbĂłl; Ă©s azt mondottátok nĂ©ki: Adj királyt nĂ©kĂĽnk. Most azĂ©rt álljatok az Ăšr elĂ© a ti nemzetsĂ©geitek Ă©s ezreitek szerint.
10:20 És mikor elõállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors] [által] a Benjámin nemzetsége.
10:21 Akkor elõállatá a Benjámin nemzetségét az õ házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék õt, de nem találták meg.
10:22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé õ a holmik közé rejtõzék el.
10:23 Akkor elfutának, és elõhozták õt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé;
10:24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!
10:25 Sámuel pedig elõadá a nĂ©p elõtt a királyság jogát, Ă©s beĂrá egy könyvbe, Ă©s letevĂ© az Ăšr elĂ©. És elbocsátá Sámuel az egĂ©sz nĂ©pet, mindenkit a maga házához.
10:26 Azután Saul is elment haza Gibeába Ă©s vele ment a sokaság, a kiknek szĂvĂ©t Isten megindĂtotta vala.
10:27 [NĂ©mely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segĂthet ez rajtunk? Ă©s megvetettĂ©k õt Ă©s ajándĂ©kot nem vivĂ©nek nĂ©ki. Ă• pedig olyan volt, mintha [semmit] [sem] hallott volna.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase