26:1 És mikor mindezeket a beszĂ©deket elvĂ©gezte vala JĂ©zus, monda az õ tanĂtványainak:
26:2 Tudjátok, hogy kĂ©t nap mulva a husvĂ©tnak ĂĽnnepe lĂ©szen, Ă©s az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszĂttessĂ©k.
26:3 Akkor egybegyĂ»lĂ©nek a fõpapok, az ĂrástudĂłk Ă©s a nĂ©p vĂ©nei a fõpap házába, a kit Kajafásnak hĂvtak,
26:4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
26:5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
26:6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
26:7 Méne õ hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
26:8 Látván pedig ezt az õ tanĂtványai, bosszankodának, mondván: Mire valĂł ez a tĂ©kozlás?
26:9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
26:10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
26:11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
26:12 Mert hogy õ ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
26:13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az õ emlékezetére.
26:14 Akkor a tizenkettõ közĂĽl egy, a kit IskariĂłtes JĂşdásnak hĂvtak, a fõpapokhoz menvĂ©n,
26:15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
26:16 És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja õt.
26:17 A kovásztalan kenyerek elsõ napján pedig JĂ©zushoz menĂ©nek a tanĂtványok, mondván: Hol akarod, hogy megkĂ©szĂtsĂĽk nĂ©ked Ă©teledre a husvĂ©ti bárányt?
26:18 Ă• pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, Ă©s ezt mondjátok nĂ©ki: A Mester ĂĽzeni: Az Ă©n idõm közel van; nálad tartom meg a husvĂ©tot tanĂtványaimmal.
26:19 És Ăşgy cselekedĂ©nek a tanĂtványok, a mint JĂ©zus parancsolta vala nĂ©kik; Ă©s elkĂ©szĂtĂ©k a husvĂ©ti bárányt.
26:20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettõvel,
26:21 És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
26:22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
26:23 Õ pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
26:24 Az embernek Fia jĂłllehet elmegyen, a mint meg van Ărva felõle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem szĂĽletett volna.
26:25 Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala õt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
26:26 Mikor pedig evĂ©nek, vevĂ© JĂ©zus a kenyeret Ă©s hálákat adván, megtörĂ© Ă©s adá a tanĂtványoknak, Ă©s monda: VegyĂ©tek, egyĂ©tek; ez az Ă©n testem.
26:27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbõl mindnyájan;
26:28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.
26:29 Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének ebbõl a termésébõl mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
26:30 És dĂcsĂ©retet Ă©nekelvĂ©n, kimenĂ©nek az olajfák hegyĂ©re.
26:31 Akkor monda nĂ©kik JĂ©zus: Mindnyájan ezen az Ă©jszakán megbotránkoztok Ă©n bennem. Mert meg van Ărva: Megverem a pásztort, Ă©s elszĂ©lednek a nyájnak juhai.
26:32 De föltámadásom után elõttetek megyek majd Galileába.
26:33 Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
26:34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielõtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
26:35 Monda nĂ©ki PĂ©ter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak tĂ©ged. HasonlĂłkĂ©pen szĂłlnak vala a többi tanĂtványok is.
26:36 Akkor elmĂ©ne JĂ©zus velök egy helyre, a melyet GecsemánĂ©nak hĂvtak, Ă©s monda a tanĂtványoknak: Ăśljetek le itt, mĂg elmegyek Ă©s amott imádkozom.
26:37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrõdni.
26:38 Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
26:39 És egy kissé elõre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tõlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
26:40 Akkor mĂ©ne a tanĂtványokhoz Ă©s aluva találá õket, Ă©s monda PĂ©ternek: ĂŤgy nem birtatok vigyázni velem egy Ăłráig sem!?
26:41 Vigyázzatok Ă©s imádkozzatok, hogy kĂsĂ©rtetbe ne essetek; mert jĂłllehet a lĂ©lek kĂ©sz, de a test erõtelen.
26:42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tõlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
26:43 És mikor visszatér vala, ismét aluva találá õket; mert megnehezedtek vala az õ szemeik.
26:44 És ott hagyva õket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
26:45 Ekkor mĂ©ne az õ tanĂtványaihoz, Ă©s monda nĂ©kik: Aludjatok immár Ă©s nyugodjatok. ĂŤmĂ©, elközelgett az Ăłra, Ă©s az embernek Fia a bĂ»nösök kezĂ©be adatik.
26:46 Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
26:47 És mĂ©g mikor beszĂ©l vala, ĂmĂ© JĂşdás, egy a tizenkettõ közĂĽl, eljöve Ă©s vele egyĂĽtt sok nĂ©p fegyverekkel Ă©s fustĂ©lyokkal, a fõpapoktĂłl Ă©s a nĂ©p vĂ©neitõl.
26:48 A ki pedig õt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, õ az, fogjátok meg õt.
26:49 És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá õt.
26:50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák õt.
26:51 És ĂmĂ© egyik azok közĂĽl, a kik a JĂ©zussal valának, kinyĂşjtván kezĂ©t, szablyáját kirántá, Ă©s a fõpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fĂĽlĂ©t.
26:52 Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
26:53 Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
26:54 De mi mĂłdon teljesednĂ©nek be az Ărások, hogy Ăgy kell lenni?
26:55 Ugyanekkor monda JĂ©zus a sokaságnak: Mint valami latorra, Ăşgy jöttetek fegyverekkel Ă©s fustĂ©lyokkal, hogy megfogjatok engem? NaponkĂ©nt nálatok ĂĽltem, tanĂtván a templomban, Ă©s nem fogtatok meg engem.
26:56 Mindez pedig azĂ©rt lõn, hogy beteljesedjenek a prĂłfĂ©ták Ărásai. Ekkor elhagyák õt a tanĂtványok mind, Ă©s elfutának.
26:57 Amazok pedig megfogván JĂ©zust, vivĂ©k Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az ĂrástudĂłk Ă©s a vĂ©nek egybegyĂ»ltek vala.
26:58 Péter pedig követi vala õt távolról egész a fõpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
26:59 A fõpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt;
26:60 És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elõ, még sem találának. Utoljára pedig elõjövén két hamis tanú,
26:61 Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, Ă©s három nap alatt felĂ©pĂthetem azt.
26:62 És fölkelvén a fõpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
26:63 JĂ©zus pedig hallgat vala. És felelvĂ©n a fõpap, monda nĂ©ki: Az Ă©lõ Istenre kĂ©nyszerĂtelek tĂ©ged, hogy mondd meg nĂ©kĂĽnk, ha te vagy-Ă© a Krisztus, az Istennek Fia?
26:64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.
26:65 Ekkor a fõpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az õ káromlását.
26:66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
26:67 Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák õt, némelyek pedig botokkal verék,
26:68 Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
26:69 Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
26:70 Õ pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
26:71 Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá õt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levõknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
26:72 És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
26:73 Kevés idõ múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
26:74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
26:75 És megemlĂ©kezĂ©k PĂ©ter a JĂ©zus beszĂ©dĂ©rõl, ki ezt mondotta vala nĂ©ki: Mielõtt a kakas szĂłlana, háromszor megtagadsz engem; Ă©s kimenvĂ©n onnan, keservesen sĂra.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase