20:1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ szõlejébe.
20:2 MegszerzõdvĂ©n pedig a munkásokkal napi tĂz pĂ©nzben, elkĂĽldĂ© õket az õ szõlejĂ©be.
20:3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.
20:4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megadom néktek.
20:5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.
20:6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
20:7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megkapjátok.
20:8 Mikor pedig beestveledĂ©k, monda a szõlõnek ura az õ vinczellĂ©rjĂ©nek: HĂvd elõ a munkásokat, Ă©s add ki nĂ©kik a bĂ©rt, az utolsĂłktĂłl kezdve mind az elsõkig.
20:9 És jövĂ©n a tizenegyĂłrásak, fejenkĂ©nt tĂz-tĂz pĂ©nzt võnek.
20:10 JövĂ©n azután az elsõk, azt gondolják vala, hogy õk többet kapnak: de õk is tĂz-tĂz pĂ©nzt võnek fejenkĂ©nt.
20:11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,
20:12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlõkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hõségét szenvedtük.
20:13 Ă• pedig felelvĂ©n, monda azok közĂĽl egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tĂz pĂ©nzben szerzõdtĂ©l-Ă© meg velem?
20:14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
20:15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
20:16 Ekképen lesznek az utolsók elsõk és az elsõk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
20:17 És mikor felmegy vala JĂ©zus Jeruzsálembe, Ăştközben csupán a tizenkĂ©t tanĂtványt vĂ©vĂ©n magához, monda nĂ©kik:
20:18 ĂŤmĂ©, felmegyĂĽnk Jeruzsálembe, Ă©s az embernek Fia átadatik a fõpapoknak Ă©s ĂrástudĂłknak; Ă©s halálra kárhoztatják õt,
20:19 És a pogányok kezĂ©be adják õt, hogy megcsĂşfolják Ă©s megostorozzák Ă©s keresztre feszĂtsĂ©k; de harmadnap feltámad.
20:20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az õ fiaival együtt, leborulván és kérvén õ tõle valamit.
20:21 Õ pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felõl, a másik bal kezed felõl.
20:22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.
20:23 És monda nĂ©kik: Az Ă©n poharamat megiszszátok ugyan, Ă©s a keresztsĂ©ggel, a melylyel Ă©n megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az Ă©n jobb Ă©s balkezem felõl valĂł ĂĽlĂ©st nem az Ă©n dolgom megadni, hanem azokĂ© lesz az, a kiknek az Ă©n Atyám elkĂ©szĂtette.
20:24 És hallva ezt a tĂz, megboszankodĂ©k a kĂ©t testvĂ©rre.
20:25 JĂ©zus pedig elõszĂłlĂtván õket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, Ă©s a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
20:26 De ne Ăgy legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
20:27 És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok.
20:28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.
20:29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé õt.
20:30 És ĂmĂ©, kĂ©t vak, a ki az Ăşt mellett ĂĽl vala, meghallván, hogy JĂ©zus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörĂĽlj rajtunk!
20:31 A sokaság pedig dorgálja vala õket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
20:32 És megállván JĂ©zus, megszĂłlĂtá õket Ă©s monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
20:33 Mondának nĂ©ki: Azt, Uram, hogy megnyĂljanak a mi szemeink.
20:34 JĂ©zus pedig megszánván õket, illetĂ© az õ szemeiket; Ă©s szemeik azonnal megnyĂltak; Ă©s követĂ©k õt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase