25:1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tĂz szĂ»zhöz, a kik elõvevĂ©n az õ lámpásaikat, kimenĂ©nek a võlegĂ©ny elĂ©.
25:2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
25:3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;
25:4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.
25:5 Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
25:6 Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!
25:7 Akkor felkelĂ©nek mind azok a szĂ»zek, Ă©s elkĂ©szĂtĂ©k az õ lámpásaikat.
25:8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
25:9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
25:10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó.
25:11 Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
25:12 Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
25:13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.
25:14 Mert Ă©pen Ăşgy van ez, mint az az ember, a ki Ăştra akarván kelni, elĂ©hĂvatá az õ szolgáit, Ă©s a mije volt, átadá nĂ©kik.
25:15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.
25:16 Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
25:17 Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.
25:18 A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.
25:19 Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
25:20 És elõjövĂ©n a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nĂ©kem; ĂmĂ© más öt tálentomot nyertem azokon.
25:21 Az õ ura pedig monda nĂ©ki: JĂłl vagyon jĂł Ă©s hĂ» szolgám, kevesen voltál hĂ», sokra bĂzlak ezután; menj be a te uradnak örömĂ©be.
25:22 ElõjövĂ©n pedig az is, a ki a kĂ©t tálentomot kapta vala, monda: Uram, kĂ©t tálentomot adtál volt nĂ©kem; ĂmĂ© más kĂ©t tálentomot nyertem azokon.
25:23 Monda nĂ©ki az õ ura: JĂłl vagyon jĂł Ă©s hĂ» szolgám, kevesen voltál hĂ», sokra bĂzlak ezután; menj be a te uradnak örömĂ©be.
25:24 Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25:25 AzĂ©rt fĂ©lvĂ©n, elmentem Ă©s elástam a te tálentomodat a földbe; ĂmĂ© megvan a mi a tied.
25:26 Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
25:27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
25:28 VegyĂ©tek el azĂ©rt tõle a tálentomot, Ă©s adjátok annak, a kinek tĂz tálentoma van.
25:29 Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, Ă©s megszaporĂttatik; a kinek pedig nincsen, attĂłl az is elvĂ©tetik, a mije van.
25:30 És a haszontalan szolgát vessĂ©tek a kĂĽlsõ sötĂ©tsĂ©gre; ott lĂ©szen sĂrás Ă©s fogcsikorgatás.
25:31 Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe.
25:32 És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.
25:33 És a juhokat jobb keze felõl, a kecskĂ©ket pedig bal keze felõl állĂtja.
25:34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állĂłknak: Jertek, Ă©n Atyámnak áldottai, örököljĂ©tek ez országot, a mely számotokra kĂ©szĂttetett a világ megalapĂtása Ăłta.
25:35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
25:36 MezĂtelen voltam, Ă©s megruháztatok; beteg voltam, Ă©s meglátogattatok; fogoly voltam, Ă©s eljöttetek hozzám.
25:37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
25:38 És mikor láttuk, hogy jövevĂ©ny voltál, Ă©s befogadtunk volna? vagy mezĂtelen voltál, Ă©s felruháztunk volna?
25:39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
25:40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
25:41 Akkor szĂłl majd az õ bal keze felõl állĂłkhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tĂ»zre, a mely az ördögöknek Ă©s az õ angyalainak kĂ©szĂttetett.
25:42 Mert Ă©heztem, Ă©s nem adtatok ennem; szomjĂşhoztam, Ă©s nem adtatok innom;
25:43 JövevĂ©ny voltam, Ă©s nem fogadtatok be engem; mezĂtelen voltam, Ă©s nem ruháztatok meg engem; beteg Ă©s fogoly voltam, Ă©s nem látogattatok meg engem.
25:44 Akkor ezek is felelnek majd nĂ©ki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy Ă©heztĂ©l, vagy szomjĂşhoztál, vagy hogy jövevĂ©ny, vagy mezĂtelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, Ă©s nem szolgáltunk volna nĂ©ked?
25:45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
25:46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase