13:1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
13:2 És nagy sokaság gyülekezék õ hozzá, annyira, hogy õ a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
13:3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvetõ vetni,
13:4 És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
13:5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
13:6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
13:7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
13:8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
13:9 A kinek van füle a hallásra, hallja.
13:10 A tanĂtványok pedig hozzámenvĂ©n, mondának nĂ©ki: MiĂ©rt szĂłlasz nĂ©kik pĂ©ldázatokban?
13:11 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
13:12 Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.
13:13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
13:14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
13:15 Mert megkövĂ©redett e nĂ©pnek szĂve, Ă©s fĂĽleikkel nehezen hallottak, Ă©s szemeiket behunyták; hogy valami mĂłdon ne lássanak szemeikkel, Ă©s ne halljanak fĂĽleikkel, Ă©s ne Ă©rtsenek szĂvĂĽkkel, Ă©s meg ne tĂ©rjenek, Ă©s meg ne gyĂłgyĂtsam õket.
13:16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
13:17 Mert bizony mondom nĂ©ktek, hogy sok prĂłfĂ©ta Ă©s igaz kĂvánta látni, a miket ti láttok, Ă©s nem látták; Ă©s hallani, a miket ti hallotok, Ă©s nem hallották.
13:18 Ti halljátok meg azért a magvetõ példázatát.
13:19 Ha valaki hallja az ĂgĂ©t a mennyeknek országárĂłl Ă©s nem Ă©rti, eljõ a gonosz Ă©s elkapja azt, a mi annak szĂvĂ©be vettetett vala. Ez az, a mely az ĂştfĂ©lre esett.
13:20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ĂgĂ©t, Ă©s mindjárt örömmel fogadja;
13:21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig valĂł; mihelyt pedig nyomorgatás vagy ĂĽldözĂ©s támad az Ăge miatt, azonnal megbotránkozik.
13:22 A mely pedig a tövisek közĂ© esett, ez az, a ki hallja az ĂgĂ©t, de e világnak gondja Ă©s a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ĂgĂ©t, Ă©s gyĂĽmölcsöt nem terem.
13:23 A mely pedig a jĂł földbe esett, ez az, a ki hallja Ă©s Ă©rti az ĂgĂ©t; a ki gyĂĽmölcsöt is terem, Ă©s terem nĂ©mely száz annyit, nĂ©mely hatvan annyit, nĂ©mely pedig harmincz annyit.
13:24 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az õ földébe jó magot vetett;
13:25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
13:26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
13:27 A gazda szolgái pedig elõállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
13:28 Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
13:29 Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
13:30 Hagyjátok, hogy egyĂĽtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, Ă©s az aratás idejĂ©n azt mondom majd az aratĂłknak: SzedjĂ©tek össze elõször a konkolyt, Ă©s kössĂ©tek kĂ©vĂ©kbe, hogy megĂ©gessĂ©tek; a bĂşzát pedig takarĂtsátok az Ă©n csĂ»römbe.
13:31 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;
13:32 A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
13:33 Más pĂ©ldázatot is mondott nĂ©kik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vĂ©vĂ©n az asszony, három mĂ©rcze lisztbe elegyĂte, mĂgnem az egĂ©sz megkele.
13:34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
13:35 Hogy beteljĂ©k a mit a prĂłfĂ©ta szĂłlott, mondván: Megnyitom az Ă©n számat pĂ©ldázatokra; Ă©s kitárom, amik e világ alapĂtása Ăłta rejtve valának.
13:36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, bemĂ©ne JĂ©zus a házba. És az õ tanĂtványai hozzámenĂ©nek, mondván: Magyarázd meg nĂ©kĂĽnk a szántĂłföld konkolyárĂłl valĂł pĂ©ldázatot.
13:37 Õ pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;
13:38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
13:39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
13:40 A miképen azért összegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
13:41 Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,
13:42 És bevetik õket a tĂĽzes kemenczĂ©be: ott lĂ©szen sĂrás Ă©s fogcsikorgatás.
13:43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.
13:44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
13:45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres;
13:46 A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
13:47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
13:48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
13:49 Így lesz a világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
13:50 És a tĂĽzes kemenczĂ©be vetik õket; ott lĂ©szen sĂrás Ă©s fogcsikorgatás.
13:51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
13:52 Ă• pedig monda nĂ©kik: Annakokáért minden ĂrástudĂł, a ki a mennyeknek országa felõl megtanĂttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki Ăłt Ă©s Ăşjat hoz elõ az õ Ă©lĂ©stárábĂłl.
13:53 És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
13:54 És hazájába Ă©rve, tanĂtja vala õket az õ zsinagĂłgájukban, annyira, hogy álmĂ©lkodnak Ă©s ezt mondják vala: HonnĂ©t van ebben ez a bölcsesĂ©g Ă©s az erõk?
13:55 Nem ez-Ă© amaz ácsmesternek fia? Nem az õ anyját hĂvják-Ă© Máriának, Ă©s az õ testvĂ©reit Jakabnak, JĂłzsĂ©nak, Simonnak Ă©s JĂşdásnak?
13:56 És az õ nõtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
13:57 És megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az õ hazájában és házában.
13:58 Nem is tõn ott sok csodát, az õ hitetlenségök miatt.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase