14:1 Abban az idõben hĂrĂ©t hallá HerĂłdes negyedes fejedelem JĂ©zusnak,
14:2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.
14:3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.
14:4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.
14:5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.
14:6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;
14:7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
14:8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.
14:9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
14:10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
14:11 És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.
14:12 És elõjövĂ©n az õ tanĂtványai, elvivĂ©k a testet, Ă©s eltemetĂ©k azt; Ă©s elmenvĂ©n, megjelentĂ©k JĂ©zusnak.
14:13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.
14:14 És kimenvĂ©n JĂ©zus, láta nagy sokaságot, Ă©s megszáná õket, Ă©s azoknak betegeit meggyĂłgyĂtá.
14:15 Mikor pedig estveledĂ©k, hozzá menĂ©nek az õ tanĂtványai, mondván: Puszta hely ez, Ă©s az idõ már elmĂşlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba Ă©s vegyenek magoknak elesĂ©get.
14:16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
14:17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
14:18 Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
14:19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy ĂĽljenek le a fĂ»re, vevĂ© az öt kenyeret Ă©s kĂ©t halat, Ă©s szemeit az Ă©gre emelvĂ©n, hálákat ada; Ă©s megszegvĂ©n a kenyereket, adá a tanĂtványoknak, a tanĂtványok pedig a sokaságnak.
14:20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.
14:21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának fĂ©rfiak, asszonyokon Ă©s gyermekeken kĂvĂĽl.
14:22 És mindjárt kĂ©nyszerĂtĂ© JĂ©zus az õ tanĂtványait, hogy szálljanak a hajĂłba Ă©s menjenek át elõre a tĂşlsĂł partra, mĂg õ elbocsátja a sokaságot.
14:23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
14:24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
14:25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
14:26 És mikor látták a tanĂtványok, hogy õ a tengeren jára, megrĂ©mĂĽlĂ©nek, mondván: Ez kĂsĂ©rtet; Ă©s a fĂ©lelem miatt kiáltozának.
14:27 De JĂ©zus azonnal szĂłla hozzájuk, mondván: BĂzzatok; Ă©n vagyok, ne fĂ©ljetek!
14:28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
14:29 Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
14:30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
14:31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
14:32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
14:33 A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
14:34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
14:35 És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
14:36 És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase