29:1 A ki a feddĂ©sekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyĂłgyĂthatatlanul.
29:2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
29:3 A bölcsesĂ©g-szeretõ ember megvidámĂtja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
29:4 A király igazsággal erõsĂti meg az országot; a ki pedig ajándĂ©kot vesz, elrontja azt.
29:5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
29:6 A gonosz ember vĂ©tkĂ©ben tõr van; az igaz pedig Ă©nekel Ă©s vĂgad.
29:7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
29:8 A csĂşfolĂł fĂ©rfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordĂtják a haragot.
29:9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
29:10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
29:11 Az õ egĂ©sz indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs vĂ©gre megcsendesĂti azt.
29:12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
29:13 A szegĂ©ny Ă©s az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Ăšr világosĂtja meg.
29:14 A mely király hĂ»sĂ©gesen ĂtĂ©li a szegĂ©nyeket, annak szĂ©ke mindörökkĂ© megáll.
29:15 A vesszõ Ă©s dorgálás bölcsesĂ©get ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszĂ©gyenĂti az õ anyját.
29:16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
29:17 FenyĂtsd meg a te fiadat, Ă©s nyugodalmat hoz nĂ©ked, Ă©s szerez gyönyörĂ»sĂ©get a te lelkednek.
29:18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
29:19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
29:20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
29:21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
29:22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
29:23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
29:24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
29:25 Az emberektõl valĂł fĂ©lelem tõrt vet; de a ki bĂzik az Ăšrban, kiemeltetik.
29:26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az ĂšrtĂłl [van] kinek-kinek ĂtĂ©lete.
29:27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase