5:1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,
5:2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.
5:3 Mert szĂnmĂ©zet csepeg az idegen asszony ajka, Ă©s sĂmább az olajnál az õ Ănye.
5:4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
5:5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ lĂ©ptei a sĂrba törekszenek.
5:6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.
5:7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!
5:8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,
5:9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
5:10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]
5:11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,
5:12 És azt kelljen mondanod: mikĂ©pen gyĂ»löltem az erkölcsi tanĂtást, Ă©s a fenyĂtĂ©ket Ăştálta az Ă©n elmĂ©m,
5:13 És nem hallgattam az Ă©n vezetõim szavát, Ă©s az Ă©n tanĂtĂłimhoz nem hajtottam fĂĽlemet!
5:14 KevĂ©s hĂja volt, hogy minden gonoszságba nem merĂĽltem a gyĂĽlekezetnek Ă©s közsĂ©gnek közepette!
5:15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.
5:16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?
5:17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.
5:18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.
5:19 A szerelmes szarvas, Ă©s kedves zerge; az õ emlõi elĂ©gĂtsenek meg tĂ©ged minden idõben, az õ szerelmĂ©ben gyönyörködjĂ©l szĂĽntelen.
5:20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?
5:21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
5:22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
5:23 Ă• meghal fenyĂtĂ©k hĂján, Ă©s bolondságának sokasága miatt támolyog.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase