22:1 És három esztendõ lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.
22:2 De a harmadik esztendõben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához,
22:3 Akkor monda az Izráel királya az õ szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?
22:4 És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.
22:5 És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.
22:6 És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak.
22:7 És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?
22:8 És monda az Izráel királya Josafátnak: MĂ©g van egy fĂ©rfiĂş, a ki által megkĂ©rdhetjĂĽk az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de Ă©n gyĂ»lölöm õt, mert [soha] nem jövendöl nĂ©kem jĂłt, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszĂ©ljen Ăgy a király!
22:9 És elõszĂłlĂta az Izráel királya egy udvariszolgát, Ă©s monda: HĂvd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.
22:10 És ott ült az Izráel királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja elõtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek elõttük.
22:11 És SĂ©dĂ©kiás, a KĂ©naána fia, vasszarvakat kĂ©szĂtett, Ă©s monda: Ezt mondja az Ăšr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mĂg meg nem emĂ©szted õket.
22:12 És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.
22:13 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhĂvja Mikeást, szĂłla nĂ©ki, mondván: ĂŤmĂ© a prĂłfĂ©ták egyenlõ akarattal jĂłt jövendölnek a királynak: szĂłlj, kĂ©rlek, te is Ăşgy, mint azok közĂĽl egy, Ă©s jövendölj jĂłt.
22:14 Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem.
22:15 És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Õ pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak.
22:16 És monda nĂ©ki a király: MĂ©g hányszor kĂ©nyszerĂtselek tĂ©ged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nĂ©kem az Ăšr nevĂ©ben?
22:17 És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az õ házához békességben.
22:18 És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, hogy [soha] jót nékem nem jövendöl, hanem [csak ]rosszat.
22:19 És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.
22:20 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.
22:21 Akkor elõjõve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?
22:22 És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden õ prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr:] Csald meg és gyõzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.
22:23 Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.
22:24 Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tõlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?
22:25 És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtõzhess.
22:26 Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza õt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;
22:27 És mondjad: Ezt mondja a király: VessĂ©tek ezt a tömlöczbe, Ă©s tápláljátok õt a nyomorĂşság kenyerĂ©vel Ă©s a nyomorĂşság vizĂ©vel, mĂg bĂ©kessĂ©ggel megjövök.
22:28 Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!
22:29 És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen.
22:30 És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.
22:31 Siria királya pedig megparancsolá az õ szekerei harminczkĂ©t fejedelmeinek, mondván: Ne vĂvjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedĂĽl csak az Izráel királya ellen vĂvjatok.
22:32 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; Ă©s reá rohanván vĂvának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani.
22:33 Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.
22:34 Egy ember pedig [csak Ăşgy] találomra kilövĂ© az õ kĂ©zĂvĂ©t, Ă©s találá az Izráel királyát a pánczĂ©l Ă©s a kapocs között. És õ monda a kocsisának: Fordulj meg Ă©s vigy ki engem a táborbĂłl, mert megsebesĂĽltem!
22:35 És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és a király az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este [felé,] és a vér a sebbõl a szekérbe csorgott.
22:36 És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe!
22:37 És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.
22:38 És mikor mosták az õ szekerét a Samaria mellett lévõ tóban: az ebek nyalták az õ vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.
22:39 Akhábnak egyĂ©b dolgai pedig Ă©s minden cselekedetei, az elefántcsontbĂłl Ă©pĂttetett ház, Ă©s mind a városok, a melyeket Ă©pĂtett, vajjon nincsenek- Ă© megĂrva az Izráel királyainak krĂłnika-könyvĂ©ben?
22:40 És elaluvék Akháb az õ atyáival; és uralkodék õ utána fia, Akházia.
22:41 És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.
22:42 És Josafát harminczöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.
22:43 És jára Asának, az õ atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei elõtt kedves.
22:44 Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.
22:45 És békességben élt Josafát az Izráel királyával.
22:46 Josafátnak egyĂ©b dolgai pedig Ă©s az õ ereje, a melylyel cselekedett, Ă©s a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-Ă© megĂrva a JĂşda királyainak krĂłnika-könyvĂ©ben?
22:47 A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az õ atyjának, Asának idejébõl, kiûzte az országból.
22:48 Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.
22:49 És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben.
22:50 Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará.
22:51 És elaluvék Josafát az õ atyáival; és eltemetteték az õ atyáival az õ atyjának, Dávidnak városában; és az õ fia, Jórám, uralkodék helyette.
22:52 Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig.
22:53 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, járván az õ atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bûnbe ejté az Izráelt;
22:54 És szolgála a Baálnak, Ă©s azt imádá Ă©s haragra indĂtá az Urat, Izráel IstenĂ©t, mint a hogy az õ atyja cselekedett.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase