11:1 Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, mĂ©g pedig a FaraĂł leányán kivĂĽl a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, SĂdonbeliek Ă©s Hitteusok leányait,
11:2 Olyan nĂ©pek közĂĽl, a kik felõl azt mondotta volt az Ăšr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, Ă©s õket se engedjĂ©tek magatokhoz jõni, bizonyára az õ isteneik után hajtják a ti szĂveteket. Ezekhez ragaszkodĂ©k Salamon szeretettel.
11:3 És valának nĂ©ki felesĂ©gei, hĂ©tszáz királynĂ©asszony Ă©s háromszáz ágyas; Ă©s az õ felesĂ©gei elhajták az õ szĂvĂ©t.
11:4 És mikor megvĂ©nĂĽlt Salamon, az õ felesĂ©gei elhajták az õ szĂvĂ©t az idegen istenek után, Ăşgy hogy nem volt már az õ szĂve tökĂ©letes az Ăšrhoz, az õ IstenĂ©hez, a mint az õ atyjának, Dávidnak szĂve.
11:5 Mert Salamon követi vala Astoretet, a SĂdonbeliek istenĂ©t, Ă©s MilkĂłmot, az Ammoniták Ăştálatos bálványát.
11:6 És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei elõtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az õ atyja.
11:7 Akkor Ă©pĂte Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták Ăştálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenĂ©ben van, Ă©s Moloknak, az Ammon fiai Ăştálatos bálványának.
11:8 És ekképen cselekedék [Salamon] mind az õ idegen feleségeivel, a kik az õ isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
11:9 MegharaguvĂ©k azĂ©rt az Ăšr Salamonra, hogy elhajlott az õ szĂve az ĂšrtĂłl, Izráel IstenĂ©tõl, a ki megjelent volt nĂ©ki kĂ©tszer is,
11:10 És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem õrizte meg az Úr parancsolatját.
11:11 Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem õrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tõled az országot, és adom a te szolgádnak.
11:12 Mindazáltal mĂg Ă©lsz, nem cselekeszem ezt DávidĂ©rt, a te atyádĂ©rt; hanem a te fiadnak kezĂ©tõl szakasztom el azt.
11:13 De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.
11:14 És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli királyi nembõl való vala.
11:15 Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fõvezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban, -
11:16 Mert hat hĂłnapig volt ott Joáb az egĂ©sz Izráellel, mĂg minden fĂ©rfiĂşi nemet ki nem vesztett Edomban, -
11:17 Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az õ atyjának szolgái közül õ vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig [akkor még] kis gyermek volt.
11:18 Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közül, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, a ki házat ada néki, és ételt, [italt] szolgáltata néki, és jószágot is ada néki.
11:19 Igen kedvében lõn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az õ feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát.
11:20 És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az õ fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között.
11:21 Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az õ atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fõvezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.
11:22 És felele néki a Faraó: Mi nélkül szûkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül [nem szûkölködöm,] de [kérlek] bocsáss el engem.
11:23 És támaszta az Isten néki [más] ellenséget [is,] Rézont, az Eljada fiát, a ki elfutott vala Hadadézertõl, a Sóbabeli királytól, az õ urától.
11:24 És [hadakozó] férfiakat gyûjtött maga mellé, és õ vala a sereg hadnagya, mikor megölé õket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban.
11:25 És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, a melyet Hadád szerze, és gyûlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.
11:26 Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus, - a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt - a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.
11:27 Annak pedig, a miĂ©rt felemelte kezĂ©t a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megĂ©pĂtette MillĂłt, Ă©s berakatta az õ atyjának, a Dávid városának romlását;
11:28 Jeroboám erõs fĂ©rfiĂş vala; Ă©s látván Salamon, hogy az õ szolgája az õ dolgában szorgalmatos, reá bĂzá a JĂłzsef háza gondviselĂ©sĂ©nek egĂ©sz terhĂ©t.
11:29 És történt ebben az idõben, hogy mikor kiment [egysze]r Jeroboám Jeruzsálembõl, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezõn együtt.
11:30 És megragadván Ahija az Ăşj ruhát, a mely azon volt, hasĂtá azt tizenkĂ©t rĂ©szre.
11:31 És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tĂz rĂ©szt; mert ezt mondja az Ăšr, Izráel Istene: ĂŤmĂ© elszakasztom ez országot Salamon kezĂ©tõl, Ă©s nĂ©ked adom a tĂz nemzetsĂ©get;
11:32 Egy nemzetséget hagyok pedig õ nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül,
11:33 MĂ©g pedig azĂ©rt, mert elhagytak engem, Ă©s imádták Astoretet, a SĂdonbeliek istenĂ©t, Ă©s Kámost, a Moábiták istenĂ©t, Ă©s Milkomot, az Ammon fiainak istenĂ©t, Ă©s nem jártak az Ă©n utaimban, hogy azt cselekedtĂ©k volna, a mi tetszett volna az Ă©n szemeimnek: az Ă©n rendelĂ©simet Ă©s vĂ©gzĂ©seimet, a mint Dávid, az õ atyja.
11:34 De nem veszem el az egész birodalmat az õ kezétõl, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megõrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;
11:35 Hanem az õ fiának kezĂ©tõl [már] elveszem a királyságot, Ă©s nĂ©ked adom azt, tudniillik a tĂz nemzetsĂ©get.
11:36 Az õ fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen elõttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, a melyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet.
11:37 TĂ©ged pedig felveszlek, Ă©s uralkodol mindenekben a te lelkednek kĂvánsága szerint, Ă©s király lĂ©sz az Izráelen.
11:38 És ha te minden parancsolatimnak engedĂ©ndesz, Ă©s járándasz az Ă©n utaimban, Ă©s azt cselekedĂ©nded, a mi tetszik nĂ©kem, megõrizvĂ©n az Ă©n rendelĂ©simet Ă©s parancsolatimat, a mint Dávid, az Ă©n szolgám cselekedett: Ă©n veled leszek, Ă©s Ă©pĂtek nĂ©ked állandĂł házat, a mint Dávidnak Ă©pĂtettem, Ă©s nĂ©ked adom az Izráelt.
11:39 És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem örökre.
11:40 Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és [ott] volt Égyiptomban, Salamon haláláig.
11:41 Salamonnak egyĂ©b dolgai pedig Ă©s minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, Ă©s bölcsesĂ©ge avagy nem Ărattattak-Ă© meg a Salamon cselekedeteirõl Ărott könyvben?
11:42 Az az idõ pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendõ.
11:43 És elaluvék Salamon az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az õ fia uralkodék helyette.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase