3:1 SĂłgorságot szerze azután Salamon a FaraĂłval, az Égyiptombeli királylyal; Ă©s elvevĂ© a FaraĂł leányát, Ă©s hozá Dávidnak városába, mĂg elvĂ©gezĂ© az õ házának Ă©s az Ăšr házának Ă©pĂtĂ©sĂ©t Ă©s Jeruzsálemnek kõfalát köröskörĂĽl.
3:2 De a nĂ©p áldozik vala a magas helyeken; mert nem Ă©pĂttetett vala ház az Ăšr nevĂ©nek mind ez ideig.
3:3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az õ atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
3:4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égõáldozatul ezer barmot:
3:5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit [akarsz,] hogy adjak néked.
3:6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az Ă©n atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtĂ©l, a mikĂ©pen [õ is] járt elõtted hĂven, igazán Ă©s hozzád egyenes szĂvvel, Ă©s megtartottad nĂ©ki ezt a nagy irgalmasságot, hogy nĂ©ki fiat adtál, a ki az õ királyi szĂ©kĂ©ben ĂĽl, a mint e mai napon megtetszik.
3:7 És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
3:8 És a te szolgád a te nĂ©ped között van, a melyet te [magadnak] választottál, nagy nĂ©p ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem Ărattathatik a sokaság miatt.
3:9 Adj azĂ©rt a te szolgádnak Ă©rtelmes szĂvet, hogy tudja ĂtĂ©lni a te nĂ©pedet, Ă©s tudjon választást tenni a jĂł Ă©s gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy nĂ©pedet?
3:10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
3:11 Monda azĂ©rt az Isten nĂ©ki: Mivelhogy ezt kĂ©rted tõlem, Ă©s nem kĂ©rtĂ©l magadnak hosszĂş Ă©letet, sem nem kĂ©rtĂ©l gazdagságot, sem pedig nem kĂ©rted a te ellensĂ©gidnek lelkĂ©t; hanem bölcsesĂ©get kĂ©rtĂ©l az ĂtĂ©lettĂ©telre:
3:12 ĂŤmĂ© a te beszĂ©ded szerint cselekszem, ĂmĂ© adok nĂ©ked bölcs Ă©s Ă©rtelmes szĂvet, Ăşgy hogy hozzád hasonlĂł nem volt te elõtted, Ă©s utánad sem támad olyan, mint te.
3:13 Sõt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsõséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idõdben.
3:14 És ha az Ă©n Ăştaimon járándasz, megõrizvĂ©n az Ă©n vĂ©gzĂ©seimet Ă©s parancsolatimat, a mikĂ©pen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbĂtom Ă©leted idejĂ©t.
3:15 És mikor felserkent Salamon, ĂmĂ© álom volt. És mĂ©ne Jeruzsálembe, Ă©s álla az Ăšr szövetsĂ©gĂ©nek ládája elĂ©, Ă©s áldozĂ©k egĂ©szen Ă©gõáldozatokat, Ă©s kĂ©szĂte hálaáldozatokat, Ă©s szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
3:16 Abban az idõben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla õ elõtte.
3:17 És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem õ nála abban a házban.
3:18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
3:19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
3:20 És felkelt Ă©jfĂ©lkor, Ă©s elvitte az Ă©n fiamat mellõlem, mert a te szolgálĂłleányod aludt, Ă©s azt maga mellĂ© fektetĂ©, mĂg az õ meghalt fiát Ă©n mellĂ©m fektette.
3:21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az Ă©n fiamat: ĂmĂ©, megholt; de reggel jĂłl megnĂ©zegetvĂ©n, látám, hogy az nem az Ă©n fiam, a kit Ă©n szĂĽltem.
3:22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király elõtt.
3:23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
3:24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
3:25 Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
3:26 Ekkor monda az az asszony, a kiĂ© vala az Ă©lõ gyermek, a királynak, mert megindult szĂve gyermekĂ©n: KĂ©rlek, uram, adjátok nĂ©ki az Ă©lõ gyermeket, Ă©s ne öljĂ©tek meg õt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok kettĂ©.
3:27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élõ gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az õ anyja.
3:28 És mikor hallotta az egĂ©sz Izráel ezt az ĂtĂ©letet, a melyet tett vala a király, fĂ©lĂ©k a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesĂ©ge van az õ szĂvĂ©ben az ĂtĂ©lettĂ©telre.
Created with HTMLCompiler by BibleDatabase